Vélemény

Beszéljünk egy kicsit az igazságról. Ami - mint olyan - ma már relatív, már-már elvonatkoztatott valami, máskor meg Napnál is világosabb, nyilvánvalóbb. Valahogy mintha még e felé hatnának a dolgok. Persze, amíg a futballpályán nem lehet igazság - noha adott esetben, s a bírót meg a partjelzőket leszámítva, százak, ezrek, milliók látják, mi is volt az igazság - és nem alakul rögtönítélő bíróság a hamis döntések fölött, ellenkezőleg, megy tovább a játék, s a krónikákba a tévedésen alapuló eredmény kerül be, addig miről beszélünk. Utóbbira ugye most "Handy Henry" szolgáltatott példát az ír-francia pótselejtezőn. >

(Moralizálok...) Azt is kérdezhettem volna; hogy nekünk magyaroknak mindig szükségünk van egy valagra, amelyet nyalni kell ?! Már elnézést a szókimondásomért, de bizony szerény meglátásom szerint viharos történelmünk során, mint már annyiszor, most is találtunk magunknak egyet, a már fenn említett testrészből. Úgy látszik, nem tudunk e nélkül a hátsó fertály nélkül élni. >

Bátran kijelenthetjük, hogy bennünket sokan tisztelnek, sőt, talán irigyelnek is a jász öntudat felvállalásáért. A leglátványosabb szerepe ezen a téren talán a közművelődésben dolgozó kiváló szakembereknek van. Azért azonban, hogy az itt élők összefogása ne csak üres szólam, az idelátogatók fülében jól csengő üzenet legyen, másoknak is tenni kell. Úgy vélem, az elmúlt időben több pozitív példát is láthattunk ezen a téren. >

A helyi méltóságok vitáját elnézve döntöttem eme írás mellett. Nemrégiben történt, hogy Balogh Béla üzenetet küldött ellenfeleinek, majd „választ” is kapott. Mindkét cikk olvasása közben eszembe jutott Vágó István: Fele sem igaz című műsora. Elemezve Balogh Úr kérdéseit egy sértett, talán mostanában kicsit mellőzött üzlettárs, a válaszokban pedig mentegetőző és egyben menekülő embereket láthatunk. Mi elől menekül Juhász Dániel és Tamás Zoltán, illetve miért csak ők válaszoltak? Remélem sikerül válaszolni ezekre a kérdésekre. >

Egy dologgal nem vádolható a helyi uralkodó osztály: azzal, hogy kizárja kulturális életéből a plebset. Persze szép is lenne így az új évezred első évtizedében, ha a nép nem vehetne részt a demokratikus keretek között, köz- és szponzori pénzen lebonyolított rendezvényeken. Van azonban egy egyszerű módja annak, hogy mégis legyen egy kis szelekció. Az tudniillik, hogy csak azt csináljuk és azt engedjük, ami nekünk tetszik. „Aki akarja megnézi, a többi nem érdekes, mert Mi (és ebbe nem értendő bele az ők) jól szórakozunk.” >