Nyitott szemmel… Széljegyzet egy fotókiállításhoz

Mindig érdeklődéssel várom, amikor egy másik korosztály képviselője mutatkozik be fotóival. Legyen az idősebb – bár erre azért szépen lassan egyre kevesebb az esélyem – de különös képpen ha a fiatalabb „Y” vagy „Z” generáció tagja. Izgalmas találkozni azzal, hogy ők hogyan látják a környezetünket, de kiváltképp milyen „szemmel” örökítik meg azt.

Csütörtök este a Terplán Zénó Ferences Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskola 11. évfolyamos tanulója Varga Zsófia tette közkinccsé fényképeit a könyvtár harmadik emeleti galériájában. Egyúttal itt került bemutatásra az iskola „A természet csodái” című fotópályázatának három díjnyertes alkotása is. Szóval ezek a fiatalok koruk alapján leginkább már a „Z” generációhoz fognak tartozni, akik azért egészen egyedi értékrenddel viszonyulnak a környezetükhöz. Zsófia képeit nem valamilyen egyedi, különleges témaválasztás jellemzi. A fókuszában első sorban a közvetlen természeti környezete van. És ez egyáltalában nem baj! Sőt ráirányítja figyelmünket arra, hogy a „csodákért” nem kell messzi tájakra utazni – igaz nem is kérkedhetünk vele – elég csak nyitott szemmel járni és akkor megakadhat a szemünk, az építészek tudását meghazudtoló alkotás – ez esetben egy pókháló – elképesztő mérnöki teljesítményén… esetleg kicsit „hunyorogva” ránézhetünk a virágba borult fa egyetlen virágára… esetleg kicsit leereszkedve megnézhetjük, hogy fest a naplemente a virágzó repce magasságából…. Ha már itt tartunk akkor had mondjam el, hogy el tudnám képzelni azt a bizonyos virág fotót, mondjuk 1x1.5 méteres méretben a nappalim falán…

Természetesen nincs értelme képről–képre lépegetve „elemezni” a látottakat, sokkal inkább ajánlani mindenkinek, hogy egy kis időt szakítva menjen fel a galériába megnézni a képeket. Erre december 20-ig van lehetőség a nyitvatartási időben.

Csak egy záró megjegyzés. Nagyon jó ilyen igényes, átgondolt képekkel találkozni a mai – hogy finoman mondjam, igénytelen – képdömpingeben, ami a különböző közösségi oldalakon áraszt el bennünket. Nem kell azt gondolni, hogy az ilyen fotók csak valamilyen csodamasinákkal készülhetnek… Erre volt példa a kollekció egyik legütősebb képe, amely történetesen mobil telefonnal készült… Kíváncsi lennék, hányan találnák meg… nekem nem szúr szemet.

Végül meg kell említsem, hogy a három nyertes - Nagy Klaudia III.; Szőlősi Gergő II. és Gyarmati Enikő I. helyezett - pályázati kép is tökéletesen beleillik ebbe a vonulatba. Ahogy említettem érdeklődéssel mentem a megnyitóra és őszintén meg kell mondjam, néhány kép esetében egy kicsit irigykedve, de kellemes érzésekkel távoztam onnan. A képre kattintva a megnyitó néhány pillanata a galériában látható.