Vélemény

Mostanság gyakorlatilag nem teszem ki a lábam itthonról fényképezőgép nélkül. Azonban ezúttal nem csak a fotókat osztanám meg, hanem az azokhoz kapcsolódó gondolatokat is. Mielőtt bárki azt mondhatná, hogy művészet ellenes vagyok, szeretném jelezni, hogy egyáltalán nem így van – gondolom ezt színházi fotóriportjaim is bizonyítják. Sőt a magam részéről a cirkuszművészetet is oda tartózónak vélem – persze bizonyos szint felett. Másfél évvel ezelőtt volt alkalmam Jászberényben is megörökíteni egy kiemelkedő produkciót. Arról nem is beszélve, hogy az Eötvös cirkusz volt, akit gyermekkorunkban alig vártunk, hogy városunkba látogasson –pedig, jó, ha két-háromévente megtörtént -, addig pedig azt néztük, mikor tűnik fel egyik, vagy másik számuk a Kívánság műsorban. Ki ne ismerné a világhírű mondatot: „Van másik, na látod…” Szóval nem velük van bajom... >

A Balaton partjára kiküldött tudósítónk hosszas hallgatás után ezúttal a balatonfüredi Anna bálról küldött néhány sort. No nem túl sokat, mert úriember lévén úgy gondolta, a "vagy jót vagy semmit" mondás talán érvényes az idei Anna bál esetében is... >

Április 12-e, a napfény melengető sugarai átszűrődnek a tornyosuló felhőkön. Autómban ülve, az LVG előtt várom a gyermekem. Nézem a pulzáló várost, az iskolából kiszabaduló gyermekeket. Nézem, ahogyan próbálnak közlekedni a kordonok mellett, nyakukat behúzva, cikk-cakkban araszolva az autók és a lehulló vakolatdarabok között. Nézem a tanácstalanul érkező szülőket, akik lasszóval próbálják a mozgó autóba behúzni a gyermekeket, mert a megállás lehetetlen. Bevallom én is startra készen ülök, hiszen tudom, a megállni tilos tábla mellett sikerült csak parkolnom. Szörnyű tettem megbocsáthatatlan, mellyel növelem bűneim lajstromát... >

Érdekes elképzelésbe kezd a polgármester úr és a képviselő testület többsége. Egy olyan projektet vett elő, mely mutatja a potensségüket de nem biztos, hogy találkozik a jászberényiek pozitív támogatásával. A Huszárlaktanya területének közepén átívelő út megépítése a cél, 640 métert több száz millióért. >

Mostanában ismét „dézsavű” érzés kerített hatalmába. Úgy érzem, mintha ismétlődne a történelem. Ismét raportra jár az ország, mármint a miénk, Magyarország. Jártunk mi már törökhöz, osztrákhoz, de citáltak már bennünket Berlinbe és Moszkvába is. Most a változatosság kedvéért Brüsszel rendelt „lábhoz”. Hogyan is van ez a nemzeti önrendelkezés? Hogyan is játszódik ez az európai demokrácia? Ismét „lábtörlők” lettünk, mint már annyiszor viharos történelmünk során? Ezek és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem az utóbbi napok történéseinek okán - de nem csak bennem.. >