Napi kul-túra

1966-ban, 63 éves korában, e napon hunyt el Rideg Sándor, József Attila- és Kossuth díjas magyar író.

1919-ben - tizenhat éves fővel - vöröskatona, majd a tanácsköztársaság bukása után a fővárosban hol gyári munkás, hol vasúti altiszt, később még péklegény is volt. A szocializmushoz és a munkásmozgalomhoz rendíthetetlenül hűséges maradt 1919 óta, s egyetlen pillanatra sem volt hajlandó feladni a harcot. 1925 és 1944 között harminckétszer volt börtönben, szakadatlanul rendőri felügyelet alatt állott, 1944-ben német internáló táborba hajtották... és soha semmi nem törte meg. Alacsony, sovány, csupa ín és izom férfi volt. Szemében, ajkán örökké ravaszkás mosoly, kalapját világéletében olyan ferdén vágta a fejébe, mint a mulatozó csikósok. Beszédmodora mindig is az a jóízű, kereken fogalmazott, örökké a humor határán kalandozó mesélgetés volt
Már közel járt a huszonnyolcadik évéhez, amikor próbálkozni kezdett az írással; úgy írta első novelláit, hogy közben gyakorolnia kellett a helyesírást. És amikor első elkészült történeteit elvitte a Népszava szerkesztőségébe, ott elámultak.
Mikor első regénye, az Indul a bakterház 1943-ban, a háború kellős közepén megjelent, értő olvasó és értő kritika egyként tudta, hogy nagyon egyéni hangú, jelentékeny író van jelen.
Hihetetlenül becsületes volt. Csak azt mondta, amit valóban hitt. Csak azt tette, amit valóban helyesnek tartott. Szótartó volt, mint egy mesebeli lovag. És a stílusának van valami olyan sajátosan egyéni íze, zamata, illata, ami önmagában is maradandó helyet biztosít neki századunk irodalomtörténetében.

"Lássanak hát csodát a kicsik és a nagyok, a becsületes ember én magam vagyok." - mondja Bendegúz a vásott falusi kölyök, akit egy nyárra az anyja kiadott Szabó bakterhoz tehénpásztornak, hátha "egy kis emberséget szed össze" - de ő ennél jóval többre tett szert: ezzel a nyárral bevonult a magyar irodalom történetébe! És egyben bevonult a magyar népi mítoszba, mint egy második Lúdas Matyi, aki gyerekként sem tűri a megaláztatást, és a saját eszközeivel áll bosszút az őt meg nem értő környezetén. Bendegúz, Szabó bakter, a banya, a lókupec és a többiek nélkül szinte semmit sem tudnánk a két háború közötti népi humorról. Rideg Sándor ezzel a kis művével remekelt."

És egy legendás részlet a regény alapján készült legendás filmből:
www.youtube.com/watch?v=w7txKdHAMho >

1895-ben ezen a napon született a Kossuth-díjas magyar festő, grafikus. 49 évet élt.


Az I. világháború után Désen, apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. Ekkor kezdte el a rajztanulást. 1921-től, Pestre kerülve munka mellett esténként az Iparművészeti Iskola esti rajztanfolyamát látogatta. 1924-től Olaszországban ezüstművesként dolgozott. Alkalma nyílt Milánó, Firenze, Róma, Velence képtárainak megismerésére, Torinóban és Firenzében kiállítást is rendezett. Elsajátította a rézkarc-technikát. 1927-től újra Budapesten élt. A KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagja lett. Magyarországon először 1928-ban mutatkozott be. Korábban csak grafikai műfajokkal foglalkozott, első festményei 1929-30-ban készültek. Művészi tevékenységéből nem tudott megélni, amíg betegsége megengedte, ezüst kovácsolásból tartotta fenn magát. A művészeti közélet és a munkásmozgalom kettős közegében élt. A módszeres önképzés híveként a gyakorlatban szerzett tapasztalatait elméleti tájékozottsággal egészítette ki: többek között Cézanne és követői művészi írásai foglalkoztatták, de ő maga is papírra vetette (s alkalmanként publikálta) a művészet hivatásáról vallott nézeteit. Az 1930-as évek elején már, mint érett festő lépett a közönség és a kritikusok elé. A 30-as évek végén festett művein erősen érezhető a kubizmus hatása. 1943-ban még eljutott Erdélybe, ezen utazásának köszönhetők "bivalyos" képei, amelyek szülőföldjének emlékeit elevenítik fel. A kubista szakasz után elsősorban az expresszionizmus foglalkoztatta. Van Gogh képeire emlékeztető drámai, paraszti témájú képeket festett. Művészete összekötő kapocs volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az alföldi iskola expresszív realizmusa között. >

1911-ben ezen a napon született Püski Sándor könyvkiadó, a Püski Kiadó alapítója.

A Püski Kiadó ma Magyarország talán legrégebb óta működő könyvkiadója. Dr. Püski Sándor alapította 1939-ben Magyar Élet néven. Alapítása óta mindig a magyar sorskérdésekkel foglalkozó írók, történészek, költők műveit adta ki. A kommunista diktatúra alatt 1949-től 1970-ig nem működhetett, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A Püski házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1971-ben újra indította tevékenységét Püski Kiadó néven, majd a rendszerváltozással 1990-ben visszatelepült Magyarországra. A Krisztina körúton lévő könyvesháza ma is a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelye.

1920-ban ezen a napon hunyt el 75 éves korában a magyar plein air festészet megteremtője, a modern magyar piktúra első nagy képviselője, aki a nyugat-európai kortársakkal egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának problémáját s teremtette meg gazdag színvilágú, realista táj- és portréművészetét.

Szerelmespár (1870 - Magyar Nemzeti Galéria)1870-ben festette első jelentős művét, lírai Szerelmespárját (Magyar Nemzeti Galéria), s ekkor kezdett foglalkozni fő műve, az egyik legszebb magyar kép, a Majális vázlataival, mely 1873-ban öltött végleges formát (Magyar Nemzeti Galéria). A maga korában nemcsak meg nem értést és heves ellenállást váltott ki, hanem hivatalos elismerésben is volt része. Egy időben országgyűlési képviselő, aki nagyúri módra élt, megengedve magának, hogy esetleg ne vegyen ecsetet a kezébe. De a birtokára visszavonulva, ha ritkábban is vette kezébe az ecsetet, olyankor megkapó műveket alkotott. (Lilaruhás nő, Pacsirta, családtagjainak arcképei).
A Majális 1896-i kiállítása és ezúttal aratott nagy sikere után a hazai művészeti közélet egyik vezető alakja lett. 1905-től haláláig a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. >

1956-ban ezen a napon hunyt el Alan Alexander Milne angol író, a Micimackó című gyermekkönyv szerzője. 74 éves volt.

"Micimackó letelepedett a fa alá; mancsai közé fogta a fejét, és gondolkozni kezdett.

Így kezdte: "Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor ez azt jelenti, hogy valaki vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske."

Azután még hosszasan gondolkozott, és így fejezte be:

"Ami pedig azt illeti, ha valaki már méh, ezt a minőségét arra szokta felhasználni, hogy mézet készítsen."

Ezek után felállt, és így szólt:

- A mézkészítésnek pedig egyetlen értelmes okát és célját abban látom, hogy én a mézet megegyem.

És már kapaszkodott is a fára." >