Amikor rólunk szól a dal

Többször gondoltam már arra, hogy ha egyszer városismereti tesztet kellene összeállítanom, feltenném a következő kérdést: melyik híres magyar együttes számában említik meg Jászberény városát?

A fiatalabbak közül talán csak néhányan, az idősebbek közül viszont annál többen fújnák a helyes választ: az Éva-Neotonéban. Idézzük csak fel az Édentől keletre című szám régióimázsnak is beillő néhány mondatát: „Debrecen, Nagykovácsi vagy Jászberény, / az Édentől keletre is van remény.”
http://www.youtube.com/watch?v=tJ1UyhBipLI
Közel húsz évig ez volt az egyetlen olyan dal, amelyben megemlítették a jász fővárost, azonban az utóbbi időben három előadó munkásságában is szerepet játszik lakóhelyünk. >

„Ítéletnapi vetőmagszéf”

Ma egy éve, hogy átadták azt a bunkert, ahol a földön termesztett összes vetőmagot őrzik, hogy egy esetleges kataklizma után is folytatható legyen az élet a Födön. Ugye ezt a hírt már nem úgy olvassuk, mint tavaly ilyenkor? Értelmezésünket befolyásolják a világban azóta bekövetkezett események. Pedig csak egyetlen esztendő telt el. De elegendő lehet csak az utóbbi egy hónapra gondolni…

Megépült a vetőmagszéf

A Janus-arcú ember...

... avagy a polgármester a város érdekei ellen!

Az alábbiakban Tamás Zoltán önkormányzati képviselő, a Városfejlesztési Bizottság elnökének szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását közöljük:

Alig múlt el a nagy izgalommal várt február 13-i testületi ülés, ahol is több órás, sokszor éles kirohanásokkal tarkított vita után, egyhangúlag fogadta el (22 igen szavazattal) a képviselő-testület a „Csemege-tömb” projekt szándéknyilatkozatát.
Még Dr. Gedei József is (visszavonva a saját előterjesztését) rábólintott az előterjesztésre, mely végre 18 év után utat engedhet a beruházásnak, amely szerintem a város rendszerváltás utáni legnagyobb építkezése lehetne. Elhangzott az ülésen, hogy az ország más településein ingatlan panamák vannak, vigyázzunk a törvényességre. Bizton állíthatom, hogy a két független értékbecslő által megállapított értékek is helytállóak, és mi még ezen felül is tudtunk alkudni, tehát nem éri vagyonvesztés a várost. >

Feltörekvő „sportágak”, hétvégi „sportgálák”

Moralizálok...
Feltörekvő „sportágak”, hétvégi „sportgálák”. Úgymint: utcai „szemeteskosár hajítás”, melynek két vállfaját is űzik városunkban. Mindkettőnek technikája gyorsan, némi „doppingszer” elfogyasztása után kimondottan könnyedén elsajátítható, és még különösebb iskolai végzettséget sem feltételez. Sőt!!! >

A láthatatlan…..

Gondolatok a XV. Műszaki Bálról
Képek a GalériábanKépek a GalériábanHa táncos eseményről - mondjuk egy bálról kell - beszámolót írni az nem kis kihívás egy tollforgatásra vállalkozó számára. Történetesen, azért mert minden ilyen rendezvénynek megvan a maga sajátos forgatókönyve. A bál eseményeit, a látványt, az elfogyasztott ételeket lehet felsorolni, szép jelzőkkel ellátni - és máris kész a mű, azonban a hangulatot, az érzelmeket és élményeket már sokkal nehezebb mások számára érzékelhetővé tenni. Pedig ebben próbálok munkálkodni e rövidke beszámolóban, mert a15. alkalommal megrendezett Műszaki Bál különlegessége a jól megkomponált farsangi külsőségek mellett, mégiscsak a láthatatlanban rejtezett. >

Posztumusz

A filmekről fogok írni. Pontosabban filmekkel kapcsolatos képzeteimről. Még pontosabban: filmkészítőkkel, filmkészítéssel kapcsolatos emlékeimről.
Mert az éjnek évadján zajló Oscar-osztás egyik szokásos mellékleteként megidézték a tavalyi díjkiosztó óta eltelt idő áldozatait. Ha úgy tetszik, a filmes világ tavalyi veszteségeit, az örök mozivászonra távozókat. Év közben egyszerűen fel sem tűnt, mennyien vannak már megint. >

Legyen neve…

A magyar ember rendszerint nevet ad újszülöttjeinek: a statisztikák szerint kislányát főként Annának, Boglárkának, Rékának, fiúgyermekét elsősorban Bencének, Leventének, Máténak nevezi el.
Szintén névvel látja el iskoláit, templomait, kórházait, háziállatait, egyszóval: mindent. Egyik kedves ismerősöm még az általa használt családi autót is becézi: őfelségével, Lucával száguldozik (na jó: közlekedik) a jászberényi utakon. Miért fontosak az elnevezések? >

Az ellenerők támadásáról

Javított lábjegyzet egy marosvásárhelyi konferencián decemberben felolvasott dolgozatból.
Mert először a jó erők összpontosulnak , a rossz csak ezekre reakció. Először a lélekben születik meg az igény arra, hogy a szellemvilághoz csatlakozva szeretetben, békében és jóságban tanulja és élje életét, a gonosz csak ennek ellenhatásaként jön létre, hogy a lélek vele szembenézve és rajtuk túljutva újjászülessen. Minél erősebb a szellemvilághoz történő kapcsolódás igénye, minél többet tesz ezért a lélek, annál nagyobb az ellenerők támadása. Manapság két nagy világkorszak közötti átmenet időszakában különösen intenzív, és egyre fokozódó a szeretetet és jóságot sugárzó aktivitás, az ellenerők pedig az utolsó kétségbeesett, pánikszerű félelmükben a leggonoszabb eszközeikhez kénytelenek nyúlni. A három ellenerő más más módon teszi ezt. >

Lelemény

Talán nem csak én tisztelem a nemzetközi barkácsélet királyaként a híres sorozathőst, Mekgájvert, aki a gonosz észak koreaiak elől menekülve egy vállfából és két deci 1.5-ös tejből napalmot tud készíteni.
Az ilyen emberről mondjuk, hogy finoman szólva is leleményes. Mekgájvernek persze könnyű, őt egy egész bolygó ismeri és elismeri, ám épp ezért nem szabad megfeledkezni a honi leleményesekről sem. >

Derékba fűrészelt „karrierek”, avagy „erdészeti kártevők”

Moralizálok...
Nem szeretem sem a telet, sem pedig a koratavaszt. Szinte istenkáromlásnak hangzik ez a mondat egy ökológus szájából, tollától.
Erről az érzésről nem ez a két, egyébként többre érdemes évszak tehet. A valós ok, ami kiábrándít, és mélyen elkeserít nagyon is emberi eredetű, akarom mondani már nem is emberi. Ekkortájt még mezítelen a természet, és most látszanak csak igazán a sebei, azok a sebek melyeket télen ejtettek rajta. Megcsonkított, megbecstelenített erdőrészek jelzik, hogy kétlábú „erdészeti kártevők”, önjelölt „tájépítészek” taroltak a tájon. >