Őszintén bevallom, régebben óvatos távolságtartással vettem kezembe a Szalay Kiadó könyveit, kiadványaik valahogy nem nyerték el a tetszésemet: az árfekvéssel sosem volt baj, a tartalom vagy / és a forma azonban gyakran hagyott kívánnivalót maga után. A kisújszállási székhelyű vállalkozás az utóbbi időben azonban több színvonalas kötettel is jelentkezett: igaz, a képbe belépett a debreceni központú Tóth Kiadó is; mindenesetre ebben a tekintetben nem segíti a tisztánlátást Szalayék honlapja, lehet, hogy profiltisztításról van szó, de az is lehet, hogy kiadók közötti együttműködésről. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy a cég(ek) által piacra dobott könyvek közül szívesen vettem a kezembe a Munkácsy-albumot, a világot megváltoztató száz híres fotóból készített válogatást, valamint Kemény István színvonalas olimpiatörténetét. >

Moralizálok...
Mostanság reggelenként arra riadok fel, hogy a mai napon, ugyan miként akar „gondoskodni” rólam a kormány. Mivel lep meg, milyen új adófajtát eszelt ki az éjjel és ezen a reggelen ugyan hány százalékkal emelgeti az ÁFA-ját. Természetesen teszi mindezt az én „érdekemben”. Egyszóval, gondoskodni akar rólam. Ne tegye. Nem tartok rá igényt, hiszen ő maga is gondozásra szorulna, „állami gondozásra”.
És egyébként is már kezdem nagyon unni, hogy mostanában folyamatosan meg akarják nekem magyarázni, hogy mi a jó nekem és főleg, hogy miért. Úgy gondolom, így túl az ötvenen már kifejlődtek azok a képességeim, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megítéljem, mikor akarnak nekem jót és mikor akarnak megvezetni. >

Nemrég adtuk közre Tamás Zoltán önkormányzati képviselő levelét, melyben dr. Gedei József polgármester tevékenységét kritizálja. Most az érintett jogán a polgármester úr kíván élni a válasz lehetőségével. Alábbiakban az ő írását tesszük közzé.
Egyszer már volt ilyen! Tamás Zoltán egyszer már eljátszotta a hamis vádaskodást velem szemben a nyilvánosság előtt.
Aztán csendben visszavonta egy „nem úgy gondoltam-mal”. Persze a felsülésével nem állt ki a nyilvánosság elé, és a „bocs” is elmaradt. Most itt az újabb, személyemet becsmérlő Jászberény összes problémáját rám, a polgármesterre hárító hamis vádaskodási kísérlet, nagy hanggal, tele kusza és valótlan állításokkal. Kétségtelen, hogy Tamás már képviselői tevékenysége hajnalán megcsillantotta eredeti stílusát, mégis ez az újabb, a helyi és megyei sajtóban megjelentetett „kommunikációs gyöngyszem” lehet az, amiért a hálás utókor „tamási stílusnak” nevezheti el érvelésének különös technikáját. >

Azt mondják, mert látták, domboldalon üldögélt a leány éppen, fű között, almafa tövében, almával kezében, mely messzire virított tenyerén, mikor karját az ég felé emelé, hogy az édes gyümölccsel megajándékozza a Napot és a Holdat, hogy felajánlja minden csillagoknak.
Babáját siratta hangos énekszóval, zokogó dallammal, keserves jajgatással, és szerelmes vágyakkal, nyöszörgető kínnal, élete párjának legszebb szavaival, dalra fogva mindet kedvesét szólította, ki soha nem jön hozzá, nem jöhet már, koporsóban fekszik csillagpalást alatt, testét az enyészet álruhába tette, a földi zene így végezte, így borult rá örök este. >