Már teli a hócipőm

Moralizálok...
Mostanság reggelenként arra riadok fel, hogy a mai napon, ugyan miként akar „gondoskodni” rólam a kormány. Mivel lep meg, milyen új adófajtát eszelt ki az éjjel és ezen a reggelen ugyan hány százalékkal emelgeti az ÁFA-ját. Természetesen teszi mindezt az én „érdekemben”. Egyszóval, gondoskodni akar rólam. Ne tegye. Nem tartok rá igényt, hiszen ő maga is gondozásra szorulna, „állami gondozásra”.
És egyébként is már kezdem nagyon unni, hogy mostanában folyamatosan meg akarják nekem magyarázni, hogy mi a jó nekem és főleg, hogy miért. Úgy gondolom, így túl az ötvenen már kifejlődtek azok a képességeim, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megítéljem, mikor akarnak nekem jót és mikor akarnak megvezetni.

***

Mostanában pedig nagyon úgy érzem, hogy folyamatosan hülyének néznek és nem csak engem, hanem teszik ezt az egész országgal. Kérdem én, miért jó az nekem, nekünk ha megszüntetnek, leépítenek kórházakat, bezárnak iskolákat, szociális otthonokat, postahivatalokat? Miért jó az nekem, nekünk, ha már 300 forintnál is többet adhatunk az euróért. Miért jó az nekem, nekünk, ha 3%-kal megemelik az áfát, és ezzel megemelkedik mindennek az ára, minden olyan dolognak amire szükségünk lenne egy emberhez méltó élethez? Ja, és majdnem elfelejtettem megemlíteni a már bevezetett és tervezett új adófajtákat, amelyekkel újra és újra támadásba lendülnek az egyre apadó pénztárcáink ellen.

Számomra egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy bizony vannak kormányok, melyek csak a „padlássöpréshez” értenek és vannak olyanok, amelyek építkeznek is néha. Azután ismét jönnek a „padlássöprők” és ha újra letakarították a „padlást”, kiforgatták a zsebeinket, „magyarul” elfogy a „córesz”, jöhetnek a hitelek. A hitelező bankok pedig köztudottan nem jótékonysági intézmények, bármilyen jelzőt is akasztanak a BANK felirat elé. Ne legyenek illúzióink, az unió „nagymenői” a közelmúltban sem merő jótékonyságból segítették ki országunkat az államcsőd széléről, hanem az ide települt multijaikat féltették. Nekik mi, csak egy olyan jelentéktelen kis pont vagyunk a vén Európa térképén, mint egy árva légypiszok az országunk szégyenfalán lógó „gyurcsányképen”.

Egy szó mint száz, nagyon nem szeretem, hogy mások akarnak gondolkodni helyettem, miközben pénzre éhes csápjaikkal a zsebemben turkálnak. Teszik mindezt hatalmi gőggel és tévedhetetlenségük biztos tudatában.

Miért jutottunk idáig? Mikor feltettem magamnak ezt a kérdést, akkor rögvest eszembe jutott egy nemcsak horgászkörökben ismert mondás, mely szerint; a „fejétől bűzlik a hal”. De eszembe jutott „szépemlékű” Kóka gazdasági miniszter urunk - az ökológiai ismeretek teljes hiányáról tanúskodó -, elhíresült mondása is, mely szerint; „a mocsár lecsapolásakor sem a békákat szokták megkérdezni”. Pedig higgyék el nekem ökológusnak, hogy ebben a kérdésben inkább a békákat kellene meginterjúvolni, mivel ők azt sokkal jobban tudják, hogy szükségük van-e arra a „mocsárra”. Mikor pedig vezető politikusok szájából ilyen „bölcsességeket” hallok, óhatatlanul eszembe jut egy másik mondás is, mely az én kis módosításommal így hangzik: A hatalom sem tart örökké uraim, mint békának a tócsa.