Honnan ered Pünkösd szavunk

Pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapra és hétfőre esik. Az Apostolok Cselekedeteiből ismert, hogy a húsvét utáni 50. napon az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek. Hirtelen heves szélvész támadt, lángnyelvek jelentek meg az égen, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre, és az apostolok beteltek Szentlélekkel.

Az apostolok ezt követően „elkezdtek szólani különféle nyelveken, amint a Szentlélek adta nekik szólani." Az ige hirdetőivé váltak, az emberek e szent összegyűjtését, gyülekezetét nevezzük egyháznak, pünkösd pedig az egyház születésnapja.

Maga a szó a görög pentekoszté hémera (’ötvenedik nap’) kifejezés első eleméből származik, utalva arra, hogy pünkösd húsvéttól az ötvenedik napra esik. A magyar szó forrása egyaránt lehet a középfelnémet pingeste, az északi olasz pentkost vagy a szlovén binkosti. A korábbi magyar forma a pinkest lehetett, ez alakulhatott át később pünköstté.