1892-ben ezen a napon született Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, államminiszter és miniszterelnök.
Szegény, alig vallásos, tizenkét gyerekes zsidó hatodik gyermekeként született. Apja 1904-ben változtatta családnevét Rosenfeld-ről Rákosi-ra. Sopronban végezte az elemi iskolát, majd 1910-ben érettségizett a szegedi főreáliskolában jeles eredménnyel. Ezután a Keleti Akadémia külkereskedelmi szakán tanult. 1912-től Hamburgban, 1913-ban Londonban tanult ösztöndíjasként. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett, és egészen 1918-ig távol-keleti hadifogolytáborokban élt.
Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált Bécsbe, de egy beszéde miatt kitoloncolták Ausztriából. 1920 és 1924 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet európai kommunista mozgalomban. 1924-ben visszatért, rá egy évre letartóztatták, és lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték Nem sokkal kiszabadulása előtt egy újabb perben a kommün alatti tevékenységéért életfogytiglant kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Orosz Birodalom által 1849-ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Rákosi Moszkvába távozhatott.
A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták, az emigráns Magyar Kommunista Párt vezetője volt. 1945. január 30-án érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a szociáldemokrata párttal (MSZDP) való egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945 őszi, 57%-os kisgazda győzelemmel zárult parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a kisgazdákat és a többi demokratikus pártot. >