Horti Gábor és az ő nyomott sódere
Ha valaki sűrűn jár az országban, sok mindenen meglepődhet. Talán csak egyen nem: mindenhol ott vagyunk, vagyis berényivel összefuthatunk Kazincbarcikától Pécsig. Most induló interjú-sorozatunkban olyan pasikat (és persze hölgyeket) kérdezgetünk, akik innen indultak, de már máshol vannak, és sikeresek. Hosszú beszélgetések lesznek, de talán olvasmányosak. Ha van tíz percük...
Sosem feledem el az első találkozásunkat. Ültem a TV előtt, valami végtelenül unalmasnak ígérkező brazil focimeccs kezdődött éppen. Kimentem a frigóhoz, kivettem egy sört, és nekiálltam tenni-venni a szobában. Gondoltam, majd néha-néha odanézek a képre, csak eltelik valahogy az idő. Már éppen kezdtem volna a semmittevést, amikor valami olyat hallottam, amit meccsnézés közben még nem. Valami olyasmit, hogy a csávónak akkora Ó lába van, hogy átférne közötte egy fél jégkorong csapat, meg hogy a palinak annyira fent áll az orra, hogy a legnagyobb jégverést is be lehetne tuszkolni a szaglószervébe. Megállt a sör a torkomban. >