Publicisztika

Turcsányi Krisztinek aranyosan csillog az EB ezüstérem…

Az elmúlt héten, akik figyelemmel kísérték a hazánkban zajló junior női kézilabda Európa Bajnokságot láthatták, hogy a magyar lányok derekasan küzdöttek, a végelszámolásnál pedig ezüstérem került a nyakukba. Örömmel konstatálhattuk, hogy a „mi lányunk” azaz Turcsányi Kriszti is részese volt a sikernek. >

Szurkol a szülő

Vasárnap, Rétsági Gyula Nemzetközi Utánpótlás Labdarúgótorna, U-17-es döntő, a pályán a Vác és a Cegléd. A gyerekek a nagy melegben derekasan küzdöttek, de mi tagadás különösebb izgalomba nem hozott a látvány. Rugdosták a bőrt, szaladgáltak utána, de valahogy semmi nem jött össze nekik – legalábbis ami gólban mérhető. Nem is nagyon szökött fel a vérnyomásom. No nem úgy a szurkoló szülőké, akik (szó szerint) apait-anyait beleadva buzdították gyermeküket. Ki-ki a maga stílusában és vérmérséklete szerint. Nálam a pálmát mindenképpen a következő apró sztori viszi: >

Moldvai és gyimesi csángóknál

21 esztendeje jártam először a gyimesi csángóknál, s egy év különbséggel a moldvai csángóknál, s azóta, minden évben eljutottam hozzájuk. Immár több mint tíz esztendeje szervezem a felcsíki, moldvai és gyimesi csángó énekeseket, táncosokat a Csángó Fesztiválra s nem volt ez másként idén sem, azzal a különbséggel, hogy több feladatot is el kellett látnunk. >

A famegmunkálás nagymestere

Rendezett kockaházhoz érkezem, csöngetek, majd kisvártatva ajtót nyit Kohári Józsi bácsi. Az udvaron végigsétálunk, előttem halad az egykori tanár úr, aki jó házigazdához illően mutatja az utat. A környezet rendezett. A konyhában is tisztaság fogad. Helyet foglalunk. Hogy miért is látogattam meg a kedves idős embert? Hobbijára voltam kíváncsi, ami nem mindennapi és nem egyszerű. Különböző fából készít különböző tárgyakat. Elsősorban portrékat. A „modellarcok” karakteres vonásai saját képzeletének szülöttei. >

Természetvédelmi területek Jászberény környékén

Jászberény környéke – miként az egész Alföld –, ma már alig rendelkezik természetes körülményeket őrző területekkel. Ezek zömmel olyan maradványok, amelyek mezőgazdasági kultúrnövényzet számára gazdaságtalanul alkalmatlanok, illetőleg állattartási vagy árvízvédelmi okok miatt maradhattak meg. Szerencsére egyben ezek éppen azok is, amelyek kialakulás-történeti és mai állapotukat tekintve zoológiailag és botanikailag, sőt, tájképi megjelenésükben is egyaránt a legértékesebbek. E reliktumok egyike az 1987 márciusában természetvédelmi területté nyilvánított Hajta és Zagyvamenti Természetvédelmi terület. >

Látványos beruházások jöhetnek - beszélgetés Alvári Csabával

Bár elhanyagolt Neszűri kunyhónak tűnik, ez bizony Jászberény városközpontjának legeslegközepe, 2009 tavaszán. A "Csemegetömb" helye, melynek sorsa hosszú idő után talán megoldódni látszik. De mi a helyzet a városközpont és a város más részeinek fejlesztéseivel? Erről beszélgettünk Alvári Csabával, Jászberény város főépítészével. >

A holló hallása

Második hozzászólás a Ki a magyar? valamint A magyarság és a világ esélyei kérdéskörhöz

Három-négy évvel ezelőtt lettem először figyelmes arra, hogy egy hollópár jelenik meg a fejem felett, amikor a Kissomlyó hegyen a Kálvárián tartó utamat járom. Azóta egy-két kivételtől eltekintve mindig így történt, pedig egy évben négy-öt alkalommal is megismétlem a golgotai utat. Volt eset, amikor már a harmadik-negyedik stációnál megjelentek, máskor csak később, megint máskor nem is egy, hanem két pár, de, ha egyszer megjelentek, a fejem fölött körözve minden esetben elkísértek az utolsó stációig megkönnyítve, egyszersmind üdvössé téve ezzel saját keresztem hordozását. A hegytetőre felérve pedig megmagyarázhatatlan módon egyszer csak eltűntek. >

Napköszöntő...

Képek a Galériában!Képek a Galériában!...Tavaszváró, Kikeleti Szert tartottunk a Kápolna halmon 2009. 03. 21.-én 5 óra 43 perckor.
Hideg hajnalra ébredtünk, a hold sarlója még az égen volt, ő is megvárta a nap feljöttét. A baráti társaságunk Jászberény határában gyülekezett és innen indultunk a Dósai Kápolna halomhoz. A csillagászati tavasz kezdetén a magyarok hosszú tele után, népünk tavaszán, ébredésünk hajnalán, a hosszú bódító álom után, úgy éreztük meg kell tennünk azt, amit az őseink sok ezer év óta, a rend szerint megtettek. Rend-szeres-en. >

Csicsó is elment...

Annyira unalmas folyton nekrológot írni. Annál unalmasabb már csak az, hogy ifjú sportolók korai halála miatt kell keseregni. A múlt héten Ludasi Janika, most pedig Ocskay Gábor. Vagy, ahogy az ország hokikedvelői ismerték: a kis Csicsó. Igen, kicsi, mert a papája, a hajdani kiváló korongos a Csicsó, így a fia már csak kicsi lehet. Illetve lehetett. 34 évesen ment el. >

A kései magömlés

(Egy írás a boldog békeidőkből (1999), amikor még csak tanulgattam értékelni a rügyfakadást)

Emlékezz fiam, mit mondott a hosszú élet titkáról dédunokáinak a kunhegyesi rokon századik születésnapján. Azt mondta, időben kell abbahagyni a szexet. >

Utólagos nyafogás...

Azt hittem, hogy rosszul látok. Vagy, hogy valami bolond vicc. De hamar rájöttem, hogy egyik sem. A hír igaz, és kegyetlen. Ludasi nincs többé. A borzalmas újságíró közhely szerint Janika más dimenziókban lábtengózik tovább. Tudtuk persze, hogy mindkét végén égeti a gyertyát, de ennél akkor is több járt volna neki. Még a negyvenet sem élte meg.
Persze tudom Janika, most csak felrántod a vállad, és azt mondod: na ezt is benyeltétek, megint olyan cselt csináltam, amit szemmel nem bírtatok követni. És valóban. Tényleg olyan volt ez a csel. Csak tudod, nem volt sportszerű. Mert még nem mesélted el, hogyan is kell a cseleket igazából csinálni. >

Berényből indult

Horti Gábor és az ő nyomott sódere

Ha valaki sűrűn jár az országban, sok mindenen meglepődhet. Talán csak egyen nem: mindenhol ott vagyunk, vagyis berényivel összefuthatunk Kazincbarcikától Pécsig. Most induló interjú-sorozatunkban olyan pasikat (és persze hölgyeket) kérdezgetünk, akik innen indultak, de már máshol vannak, és sikeresek. Hosszú beszélgetések lesznek, de talán olvasmányosak. Ha van tíz percük...
Sosem feledem el az első találkozásunkat. Ültem a TV előtt, valami végtelenül unalmasnak ígérkező brazil focimeccs kezdődött éppen. Kimentem a frigóhoz, kivettem egy sört, és nekiálltam tenni-venni a szobában. Gondoltam, majd néha-néha odanézek a képre, csak eltelik valahogy az idő. Már éppen kezdtem volna a semmittevést, amikor valami olyat hallottam, amit meccsnézés közben még nem. Valami olyasmit, hogy a csávónak akkora Ó lába van, hogy átférne közötte egy fél jégkorong csapat, meg hogy a palinak annyira fent áll az orra, hogy a legnagyobb jégverést is be lehetne tuszkolni a szaglószervébe. Megállt a sör a torkomban. >

Tartalom átvétel