Szóval megint csak kiderült. a magyar táncosok lábainak párja nincs. Helyesebben nagyon is van, csak amikor belelendülnek, akkor alig érik a földet. Ifjú litván lányok és éltesebb szardíniai háziasszonyok is csillogó szemekkel nézték, ahogy a jász legények csizmái a levegőbe hasítottak. És ez az ámulat átragadt a franciahon különböző vidékeiről érkező táncosokra éppúgy, mint házigazdáinkra a breton kisváros, Pontivy lakóira is. Merthogy az elmúlt tíz nap során ezúttal Franciaország nyugati szegletében kelt jó híre a jászoknak, köszönhetően a Jászsági Hagyományőrző Egyletnek, akik - egy francia hagyományőrző csoport két évvel ezelőtti látogatását viszonozva - buszra pattantak, hogy a Jártató Ifjúsági Táncegyüttes és a Jártató zenekar hathatós támogatásával meghódítsák a breton közönséget. Ez a turné volt az oka, hogy az elmúlt két hétben gonosz módon magára hagytam a Jászberény Online-t. Mentségemre felhozni semmit sem lehet, hiszen az újságíró társadalom meg sem érezte hiányomat, és utólag bevallhatom, a táncosok közössége szintén nem nyert velem semmit. >