A Jászsági Hagyományőrző Egylet a bretonok földjén

Egyszer már írtunk a Jászsági Hagyományőrző Egylet franciaországi vendégszerepléséről, ám vannak esetek, mikor a jóból nem árt meg a sok, így ezúttal Hortiné dr. Bathó Edit az egylet művészeti vezetője, a Jász Múzeum igazgatója eleveníti fel a tíz nap történéseit.

- A jászok híre-neve már sokfelé ismert a világban, de Franciaország nyugati részén van egy breton kisváros, amelynek lakói mindenkinél jobban ismerik a jászok dalait, táncait, és színpompás viseletét. Köszönhető ez Pontivy és Jászberény művészeti közösségei tizennégy évre visszatekintő kulturális kapcsolatának.

A Jászság Népi Együttes 1996-ban járt először Pontivyben, majd 1998-ban a Barkóca Gyermek Néptáncegyüttes kapott meghívást, és ekkor szoros baráti kapcsolatot alakítottak ki a vendéglátó Pontivy Kulturális Egyesület tagjaival. Ez a kapcsolat napjainkban is tart.

Legutóbb 2009-ben járt Pontivy alpolgármestere és a Kulturális Egyesület néhány tagja Jászberényben. Ekkor kapta a Jászsági Hagyományőrző Egylet azt a meghívást, amely a Pontivyben megrendezésre kerülő III. Nemzetközi Hagyományőrző Fesztiválra invitálta a csoportunkat. Nagyon örültünk a meghívásnak, de nem igazán hittünk abban, hogy ez az álom valósággá válhat. Hiszen hagyományőrző egyletünk csupán három éve működik, s bár évente 45-50 fellépésünk van, de egy külföldi fesztivál mégis elérhetetlennek tűnt számunkra.

A kíváncsiság, a lelkesedés és a kitartás azonban legyőzte az akadályokat, és komoly, feszített tempójú felkészülés után, július 6-án éjjel útnak indult 45 fős csoportunk. Az egylet tagjaival együtt utazott a Jártató Táncegyüttes tizenkét táncosa, valamint a Jártató Zenekar négy tagja is. A nyelvi nehézségek leküzdésében Molnárné Pete Mariann volt segítségünkre, aki nemcsak tolmácsolt, de a Jászság Népi Együttes egykori táncosaként a műsorunkban is aktívan részt vett.

A fesztivál – amelyen szardíniai, litván, magyar, francia és breton csoportok vettek részt – polgármesteri fogadással kezdődött a kongresszusi palotában, majd nemzetközi táncházzal folytatódott. Az ezt követő napokon pedig fellépések sora követte egymást, sokszor napjában három is. Mi becsülettel bírtuk az iramot, pedig csoportunk életkora igen széles skálán, az 5 évestől a 70 évesig mozgott. A fiatalokkal együtt nagy lelkesedéssel és átéléssel roptuk a Bódi Tamás és Bódiné Bagi Éva által koreografált moldvai táncot és a jászsági lakodalmast. A fiatal táncosok pedig kalotaszegi, szentbenedeki, vajdaszentiványi és bökönyi koreográfiáikkal vívták ki a nézők elismerését.

Amint csoportunk megjelent a színpadon máris felzúgott a taps, de tánc közben is sokszor érezhettük a közönség tetszésnyilvánítását. Táncoltunk utcán, téren, piacon, bevásárlóközpontban és két alkalommal adtunk műsort vidéken, Kergristben és Le Saintben.

Csoportunkat a helybeli Kulturális Egyesület tagjai szállásolták el és látták vendégül. Módunk volt megkóstolni a breton étel specialitásokat is a krep-től (jellegzetes breton palacsinta) a tengeri kagylóig, de nem múlhatott el étkezés cidre (almabor), cassis (almabor és feketeribizli likőr) és vörösbor nélkül sem.

A rendkívül feszes program mellett mégis volt időnk gyönyörködni a város szépségeiben és kirándulni is. Az úti célunk egy aprócska sziget, Berder volt, ahová gyalog csak apálykor lehetett átmenni. Ezután az Atlanti óceán partján piknikeztünk, ahol a bátrabbak még meg is mártóztak a hűs habokban. Visszaútban ellátogattunk Carnacba, ahol 24 km hosszúságban, végtelennek tűnő sorokban húzódnak a titokzatos, több ezer éves menhirek (egyedülálló kövek) és dolmenek (kőépítmények). E csodákat látva úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Eredetükre ma sincsen megnyugtató válasz, de a breton nép az örökkévalóság jelképeiként tiszteli ezeket a titokzatos köveket.

Hazautazásunk napja, július 14-e, a Bastille lerombolásának évfordulója, a franciák nagy nemzeti ünnepe volt. Még megcsodáltuk a tűzijáték látványos képeit, majd autóbuszra ültünk, hogy az éjszakát átutazva, másnap reggelre Párizsba érjünk. A hajnali Párizs még álmosan szendergett, amikor autóbuszunk leparkolt az Eiffel torony lábánál. Ezután kitartó várakozás következett a kígyózó sorokban, hogy Gustave Eiffel mérnök 327 méter magas fémtornyából csodáljuk meg a lábunk előtt heverő várost. A torony túra után sajnos nagyon kevés időnk maradt, így aztán később csak a busz ablakából vethettünk egy-egy sóvárgó pillantást az elmaradt látnivalókra.

Megköszönjük Jászberény Város Önkormányzata és Szöllősi Gábor breton utunkhoz nyújtott támogatását, amely segítségével városunkat és Magyarországot képviselve részt vehettünk a Nemzetközi Hagyományőrző Fesztiválon.

Hortiné dr. Bathó Edit művészeti vezető