Vannak helyek, ahova jólesik bemenni, jó ott lenni – épp ezért amikor alkalom adódik, igyekszünk rövidebb-hosszabb időre betérni oda. Ifjú koromban így voltam jó pár jászberényi italkiméréssel, ám ma már, megkomolyodván(?), inkább a szellem épülését helyezem előtérbe az agysejtek rombolása helyett. Ezek alapján talán nem tűnik merész váltásnak az, hogy mostanában inkább a Jász Múzeum ugrik be, ha felmerül a kérdést, hogy hol érzem jól magam. No persze ez nem nekem köszönhető, sokkal inkább a hely szellemének és az oda betérő emberek jellemének… Ez a kettő pedig már elég ahhoz, hogy érdemes legyen bizonyos alkalmakkor ott megjelenni. Mondjuk, ha épp Kiss Erika tart előadást a jászberényi vendéglátóhelyek történetéről. Persze még az ifjúkori látogatásaim előtti időkről… >