Hajnali két óra körül lehet. Gyimesfelsőlok kilométereken át húzódó főutcáját csak a Polgármesteri Hivatal kicsiny épületének nyitott ajtajából kiszűrődő fénysugár vágja ketté. Jobbra-balra pár méterre látni csak, azon túl mindent elnyel a sötét. Az ég viszont tündököl. Ragyognak a csillagok, a hold fényét sem takarja semmi. A Jászberényből érkező vendégek (hiszem, hogy barátokat is írhatnék) és a helybeliek bent még beszélgetnek, a mondatokba egy–egy nóta erejéig belehasít Bodor Tibi szaxszofonja. Kijöttem levegőzni a meglepően enyhe éjszakába. Szemem az égi látványban gyönyörködik, közben pedig a gyimesi gyerekektől délelőtt hallott dal sorai járnak a fejemben: ...Azt mondta Jézus, visszajön még / Újjá lesz akkor Föld és Ég / Ujjong a szívünk, dalra gyúl / Nincs már messze az Úr!... – dúdolom és Advent második vasárnapjának kezdetén, a felsőloki főutca szélén álldogálva magam is úgy érzem: itt most valóban nagyon közel van. >