Minden

Mindig fontosnak tartottam, hogy valamilyen módon lezárjak egy magam mögött hagyott, fontos időszakot. Ki tudja miért azonban mindig úgy hozta az életem, hogy az utolsó momentumnál nem lehettem jelen, így a lezárást mindig az utolsó találkozás és nem az utolsó pillanat jelentette.
Az elmúlt évben szintén lezárult egy olyan történet, amely alapvetően meghatározta az elmúlt tíz esztendőt az életemben – legalább is a fényképezés területén. Szeptember 12-én volt a MaloM színházban – Főnix Fészek Műhelyház, de nekem csak MaloM mard, akárhol is voltak az előadásai - az utolsó olyan este, amikor fotóztam. Ahogy szinte valamennyi alkalomnak – már a darab kiválasztásában is – üzenete volt. Nagy Mari előadásában Colm Tóibín: Mária Testamentuma került a színre, ami önmagában is egy eléggé megosztó mű, kiváltképp, ha olyan zseniális előadásban kerül a nézők elé, mint amit akkor láthattunk. Az „utolsó pillanat”, ahogy eddig, ezúttal is kimaradt az életemből… sajnos nem lehettem ott a MaloM záró előadásán ami - szintén nem véletlenül – Jávor Pali utolsó mulatása volt 2018.szeptember 14-én. >