Egy írás a boldog békeidőkből (2000), amikor még nem esett szó polgárháborúról
„Milyen kár, hogy nem vagy cigány!” – mondta nekem nemrégiben Sarkadi Béni egy törökszentmiklósi kocsmában, amikor vagy harminc év után véletlenül összetalálkoztunk. Általánosba jártunk együtt, mégis azonnal megismertük egymást. Emlékszem, azok közé a cigánygyerekek közé tartozott, akikről, nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy tán még én is meg tudnám verni, így aztán soha nem verekedtünk. >