Mert hol máshol is kezdhetné az utazó, ha egy számára idegen falu vagy város bevételére készül? Hol is lelheti meg annak a fonalnak a végét, melyet aztán felgombolyítva, a szálak mentén sorjázó részletekből végül is összeáll a nagy egész. Erre - ha nem is az egyetlen - de mindenképpen a legmegfelelőbb hely a mindenkori Piac.
A Piac - valljuk be - valóban a legtökéletesebb hely. Mint cseppben a tenger. Kicsiben az egész település. A hely, ahol a lángosok és körték illata keveredik a nyári napon, ahol a törölközőárus pultja békésen meghúzódik a porcelánbolt árnyékában, ahol az asztalokon az idő előrehaladtával hol szilvát, hol krizantémot, hol csokimikulást lehet kapni. Persze a klasszikus értelembe vett kofák már rég kihaltak, de mindig vannak nénikék, akikkel könnyű szóba elegyedni, miközben a nájlonba kerül a háztájiban megtermett répa vagy krumpli. És ennek így kell lennie, mert ugye a piac nemcsak az áru- hanem az információcsere helye is. Legyen hát esetünkben is ez a hely az, ahonnan elindulunk, és innen sétáljunk végig - térben és időben egyaránt- a városon, melyet esetünkben úgy hívnak, hogy Jászberény. >