Műterem

Lénárth Veronika

A műterem előző vendége szinte mindenki ismerőse volt. A most bemutatkozó fiatal hölgyet a nyilvánosság alig hiszem, hogy ismeri. Igaz, hogy eddig elvétve jelent meg alkotásaival a nyilvánosság előtt - néhány alkalommal a Jászberény Online olvasói már találkozhattak képeivel és szerepelt néhány fotóval a Neszűrt bemutató kiállításon is.

Lénárth Veronika egy igazi felfedező típusú egyéniség, Azt hiszem nehezebb olyan dolgot keresni, ami nem érdekli a körülötte levő világból, mint olyant, ami iránt érdeklődik. Adódhat ez abból is , hogy fiatal kora ellenére úgy hozta a sorsa, hogy már vagy fél tucat településen élt, ezért aztán az új környezet, élmények alapvető elemei életének. Kipróbálta magát már számos területén a művészetnek, foglalkozott irodalommal, a képzőművészet számos ágával, de nem idegen tőle az informatika sem, mint az önkifejezés eszköze.

Jelenleg a fotózás az, ami uralja szabadidejét, mert ahogy mondja „változatos, gyönyörködtető, ismeretterjesztő, figyelemfelhívó, gyors, az Internet révén nem ismer határokat, a képben benne van a táj, a kor, az érzés, az ember…”. A digitális utómunka pedig további teret ad a fantáziájának. Nem csoda, hogy a személyiségnek a fotózás felel meg leginkább.

Természetesen fényképei is tükrözik a személyiségének a sokszínűségét. Ha valaki belekukkant az internetes albumaiba, bármikor megbizonyosodhat erről. Most a képei közül portrékat válogattam. Ennek az az oka, hogy a portré talán az egyik legnehezebb műfaj, mert már az is egy sajátos felkészültséget kíván, hogy valakit a kamera elé tudjunk állítani, arról már nem is szólva, hogy rávegyük arra, hogy megmutassa az „igazi” arcát. >

Baráth Károly

A Műterem következő vendégét úgy gondolom, nem kell bemutatni, mert alig néhány ember lehet, aki ne ismerné Baráth Károly fényképészmestert. Egy, a szakma hagyományait nagy tiszteletben tartó, és ennek átörökítésén évtizedek óta folyamatosan dolgozó ízig-vérig kisvárosi fényképészmester, aki szinte mindannyiunk életében felbukkant már - akár személyesen, akár fotói révén.

Legutóbb, sokunk nagy örömére, Jászberényt bemutató albumát vehettük kezünkbe. Mivel ennek a könyvnek a képanyagát megjelenése óta többször láthattuk, ezért most egy más szemléletű válogatást láthatunk tőle. Azért egy szép téli fotó megmaradt mutatóban.

Úgy is lehet mondani, hogy Baráth Károly három másik arcát bemutató anyag kerül a Műterembe.

Az első: a fényképészmester, akinek egyik védjegye a hagyományos esküvői fotó. Azért örömteli látni ezeket a képeket, mert nagy nyilvánosság elé meglehetősen ritkán kerülnek ilyen alkotások. Pedig nagyon jól mutatják a hagyományos szemléletet - lehet, hogy ma ez a stílus maradinak tűnhet, de a technika és a megrendelői igények állandó változása ellenére, azért a jó fotográfia alapvető jellegzetességei változatlanok maradtak.

A második: a közösségi fotográfus, merthogy már évtizedek óta szinte minden jászberényi rendezvényen jelen van és dokumentálja a történéseket. Ezúttal néhány remek fesztiválkép ad ízelítőt ebből a területből. Nincs bennük semmi trükk, csak egyszerűen a maga szépségében tárja elénk a néptánc hangulatát - persze azért olyan szemszögből, amit a közönség nem nagyon láthat.

A harmadik a magánember. Amikor utazik, kikapcsolódik, akkor is van nála fényképezőgép, még ha nem is az igazi felszerelés - mindenesetre elegendő ahhoz, hogy olyan fotók készülhessenek, amelyek teljesen átadják az adott táj hangulatát. Ha valaki valami jellegzetesen mediterrán érzést akar közvetíteni, „elég” találnia egy megfelelően magas nézőpontot és már meg is van a téma: a semmivel össze nem téveszthető mediterrán tetők. Ilyen egyszerű... >

Balog Tiborné

Amikor valaki először látja Marikát sokkal inkább le tudna képzelni a kezében egy horgolótűt, vagy egy kézimunkát , mintsem egy modern, ezer funkcióval ellátott digitális fényképezőgépet egy tetemes súlyú - már-már kályhacső méretű - teleobjektívvel. Pedig ő nyugdíjas éveire a digitális fotózást választotta hobbinak. Azt ugyan nem tudom, hogy az első két eszközzel milyen kapcsolatban áll, az viszont biztos, hogy a fényképezőgépet igencsak jól kezeli, ennek bizonyítéka az általa készített számtalan, jobbnál-jobb fotó. Képeivel találkozhattak már az érdeklődők a Lehel Vezér Gimnázium galériájában, a Digitálisan Fotózók Klubjának kiállításain, vagy a legutóbbi Neszűrt bemutató fotótárlaton. A hozzá közelebb állók tudják, hogy kedvence az állatok fotózása, ezen belül is megkülönböztetett helyen vannak a madarak. Szinte mindig kézügyben van a kamerája, hát ha „odatéved” egy újabb fotós csemege. És rendre „odatévednek”a masinája elé, mi meg csak csodálkozunk, hol van az a rengeteg madár körülöttünk akik számára kimeríthetetlen témát adnak. Pedig lehet, hogy csak nyitott szemmel kellene járnunk, és máris láthatnánk a körülöttünk cikázó, csivitelő apróságokat. A most bemutatásra kerülő - egyébként bemutatásra érdemes madárfotóinak töredéke - tizenkét kép kivétel nélkül olyan helyen készült, ami mindannyiunk számára elérhető közelségben van, csak ki kell nyitnunk az ablakunkat, vagy fel kell nézni a szomszéd fára. Némelyik kép egy-egy ellesett pillanat, míg a másik kitartó „hajtóvadászat” eredménye - búbos bankáról régóta szeretett volna fotót készíteni, és amikor adódott a lehetőség Marika nem volt rest „üldözőbe venni” szó szerint árkon bokron keresztül, és a kép természetesen elkészült. De vannak olyan fotók is amikor az az érzése támad az embernek, hogy a madarak kifejezetten az ő kérésére álltak modellt egy madár-portré erejéig. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

Szalai György
(Mű)teremőr >

Bíró János

Jászberényben az elmúlt hónapokban - különböző módokon - több alkalommal is láthatóak voltak városunkról készült fotók. Előbb Faragó László Jász Múzeum beli kiállítása mutatta be városunkat két idősíkban, majd megjelent Baráth Károly Fotóalbuma illetve, az abból készült tárlatot lehetett megtekinteni. Ezek mellet elkészült a Digitálisan Fényképezők Klubjának egy több, mint ötszáz
képet tartalmazó digitális bemutatója, amit napokkal ezelőtt Conselvében láthatott először az ottani közönség. Ezen kívül előkészületben van egy 120 képes neszűri fotókiállítás.

Mindezek számomra rendkívüli fontos és örömteli események, mert azt mutatják, hogy megjelent egy természetes igény arra, hogy megörökítésre kerüljenek városunk épületei értékei, eseményei és hangulatai, aminek egyszer még komoly kordokumentum - és vélhetően néhány képnek fotográfiai - értéke lesz. Az pedig különösen érdekes, hogy egyre több és több szerzőtől származnak ezek a képek. Azt pedig mindenki tudja, hogy több szem (kamera) többet lát. Ezért gondoltam, hogy Faragó László képei után ismételten egy jászberényi összeállítás következzen a Műteremben. Bíró János egészen sajátos helyszínekről és nézőpontokból készítette fotói. És nem csak a nézőpontok mások, de nemegyszer a képek hangulata is egyedi, eltér az eddig látottaktól.

Jászberény - Bíró János fotói a műterem galériábanJászberény - Bíró János fotói a műterem galériában
Ő így látja kedves városunkat.
Érdemes csemegézni képei között, mert minden bizonnyal sokunknak eszébe sem jutna, ilyen nézőpontokból "körülnézni" Jászberényben.

Szalai György
(Mű)teremőr

Faragó László (1932. március 4. Jászberény)

Nyugdíjas pedagógus, kiállító fotográfus. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Jászberényben végezte. 1951-ben került az egri pedagógiai főiskolára, ahol matematika-fizika szakon tanári oklevelet szerzett.

Egri évei alatt kezdett ismerkedni a fotografálás alapjaival, melybe egyik évfolyamtársa avatta be, kinek albérleti szobája egyben fotólaborként is szolgált. A fényképezőgépet azonban már a harmincas évek végén megismerte, ugyanis édesapja a kihuzatos Agfa 6x9-es gépével nagyon sok fotót készített róluk. A főiskolai évek után, visszakerülve Jászberénybe, jó barátságba került Morvay Lajos fényképésszel, aki lehetővé tette számára, hogy a film- és papírkidolgozás minden fortélyát megtanulja.

1957-ben barátjával, Kispál Bélával együtt az akkori Fiúiskolában szervezett fotószakkört a jászberényi általános iskolák tanulói számára. 1959-ben pedig arra vállalkoztak, hogy az Úttörőházak I. Országos fényképkiállítását is megrendezzék, melynek sikerét bizonyította, hogy 19 úttörőház küldte el kollekcióját. 1984-ben ismét országos kiállításnak volt gazdája Jászberény. A fotózás iránt érdeklődő gyerekekkel való kapcsolata 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig élő volt.

Jászberényben 1961-ben alakult meg a Lehel Film-Fotó Klub, melynek alapító tagja volt. Az 1980-as években alakult Jászkun Fotóklubnak ugyancsak alapító tagja. Kezdetben klubtagként szerepelt pályázatokon, fotói így jutottak el több hazai kiállításra és ausztriai, spanyolországi és japán tárlatokra. 1985-től önálló kiállításokkal is bemutatkozott. Kedvenc témája a természet. Sok évtizedes fotós tevékenységének bizonyítéka a számtalan könyvben, újságban, egyéb kiadványban, önálló albumban vagy képeslapon megjelent fénykép.

A képre kattintva válogatást nézhet meg a Tanár úr 1956 és 1968 között, Jászberényben készített képeiből.

A Főtér látképe - 1964. júliusA Főtér látképe - 1964. július >

Tartalom átvétel