Egy dologgal nem vádolható a helyi uralkodó osztály: azzal, hogy kizárja kulturális életéből a plebset. Persze szép is lenne így az új évezred első évtizedében, ha a nép nem vehetne részt a demokratikus keretek között, köz- és szponzori pénzen lebonyolított rendezvényeken. Van azonban egy egyszerű módja annak, hogy mégis legyen egy kis szelekció. Az tudniillik, hogy csak azt csináljuk és azt engedjük, ami nekünk tetszik. „Aki akarja megnézi, a többi nem érdekes, mert Mi (és ebbe nem értendő bele az ők) jól szórakozunk.” >