Egy remek lehetőség… Jegelve

Nem oly régen egy ismerősöm invitált, hogy nézzem meg a műkorcsolyások „gáláját” – az idéző jelekről majd később. Mivel egy péntek délutáni időpontra esett, ráadásul kényelmesen oda is érhettem, vettem a fotós cuccomat és elindultam. Az tudtam, hogy működik a városunkban egy műkorcsolya szakosztály. Sőt néhány éve még a nyitott jégpályáról emlékszem egy jó kis bemutatóra.

Dacára a sokkal kellemesebb körülményekre mintha sokkal kevesebb – viszont annál lelkesebb - érdeklődő várta a program kezdetét. Ahogy illik ezúttal is voltak olyan vendégek a MAC műkorcsolyázói, akik sokkal előrébb járnak már ebben a sportban, mint a berényi apróságok. Igaz a vendégek korelnöke sem nagyon lehetett idősebb 14 évesnél. Azon nem nagyon lepődtem meg, hogy erre az alkalomra is csupán egy óra jég állt a Cori – Kör alapítvány rendelkezésére – ez az alapítvány működteti a műkorcsolyát Jászberényben – hiszen a feszes jégidő beosztás ember emlékezet óta ismert. Az már kicsit érdekesebb volt, hogy nem csak a nézőtér volt foghíjas, de a berényi fellépők száma is alig haladta meg a másfél tucatot.
Utána azért lekötötték a figyelmemet a bemutatók, ahol a kicsi kezdőktől korban és tudásban egyre előrébb tartó gyerekek mutatták meg mire is képesek. Noha a nagy ívű ugrások még nem is voltak jelen, de remek piruetteket, ülőforgásokat és még sok egyéb ötletes figurát láthattak a kilátogatók. Természetesen a jó hangulat sem hiányozhatott.

Az a röpke óra szinte pillanatok alatt elszaladt és már vége is volt a „Gálának”. Akkor most az idézőjelekről. Én úgy gondolom egy olyan városban, ahol évtizedes hagyománya van a jeges sportoknak, amelyek a jég nélküli időszakokat is túl tudták élni kiböjtölve egy fedett jégcsarnokot, valahogy a másfél tucat kis korcsolyázó bemutatója nem igazán nevezhető gálának. Nem mintha erről ők bármennyire is tehetnének!

Jön az igazi kérés: HOL VANNAK A GYEREKEK?

Adott a nyolc hónapon át nyitva tartó jégpálya, adott egy lelkes közösség, amely szervezett kereteket biztosít már óvodás kortól a korcsolyázásra. Az ovis korinak szintén régi hagyománya van – már nem is tudom hány éve rendeztük Belovai tanár úrral az első koris csapatversenyt az ovisoknak – és jelenleg is rengeteg kisgyerek tanul meg korcsolyázni szervezett keretek között.

De akkor HOL VANNAK A GYEREKEK?

A szakemberek folyamatosan elmondják minden lehető fórumon, hogy a korcsolya olyan összetett mozgásforma, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a kevésbé ügyesek ügyesebbek, az ügyesek még ügyesebbek legyenek általa. Sok olyan képességet fejleszt – egyensúlyérzék, erő, gyorsaság, hajlékonyság, ritmusérzék, kitartás, figyelem…. – amelyek természetes fejlődése a mai gyerekek mindennapi tevékenysége által már nem biztosított. Egyszerűen, azért mert ma már nem mozognak a gyerekek úgy, mint 20 -30 évvel ezelőtt. Azok a készségek akkoriban „magától” kialakultak, manapság pedig már tanítani kell a gyerekeknek. És itt olyan alapvető képességekről van szó, amelyre a mindennapi egészséges élethez van szükségünk. A korcsolya kiválóan alkalmas minderre, főleg akkor, hogy ha a gyerekek fejlesztése szakavatott kezekben van.

A fenti sorok tartalma úgy gondolom nem megkérdőjelezhető… De akkor HOL VANNAK A GYEREKEK?

Persze a választ erre most nem fogom tudni megadni, mert azért ez elég összetett kérdés, de annyi információm azért van, - ami nem első sorban a korcsolya környékéről származik – hogy egyre nehezebb minden olyan tevékenységre gyerekeket toborozni, amely kívül esik az óvodai- iskolai foglalkozásokon. Pedig ilyen kis korban kell olyan pozitív értékek köré szerveződő, számukra élményt adó csoportot találni számukra, amelyek a serdülő kor közeledtével viszonylagos „védettséget” ad az akkor érkező koránt sem pozitív hatásokkal szemben.

Itt van nekünk egy remek fedett jégpályánk, hozzáértő emberek, egy sokszínű remek sportág… ki kellene használni és nem pedig "jegelni" az ebben rejlő lehetőségeket.

Akkor most irány vissza a kaptafához. Pontosabban a másik kaptafához - mert aki esetleg nem tudná eredeti foglalkozásom testnevelő tanár – mert azért fotózni is volt mit. A képekre kattintva megnyílik a szokásos galéria.