(Az ingatlanadó ürügyén)
Hórihorgas, inas ember volt Janel, mintha egy óriási diófából faragta volna ki a Jóisten, barnára cserzett bőre apró ráncokban feszült szálkás izmaira, melyek valószerűtlenül dagadtak kirojtollózott ingujja, agyonfoltozott félnadrágja alól. Janel drótostót volt, meg üveges is egyben, kesze-kusza kese haját mindig kócosra cibálta a szél, ördögien szúrós tekintettel – a megkopott, néhol repedezett faládával hátán, melyben az üveglapokat hordta –, éles, rekedt hangon kiabálta tele a sáros kisutcákat, hogy munkára kész. >