Van képem hozzá… Ismét tavaszi fényben tündökölt Március 15.

Bár az előjelek baljósak voltak, azonban ezúttal ennek ellenére igazi friss napsütéses időjárás fogadta azokat, akik Jászberényben közösen akarták megünnepelni az 1848 március 15-i eseményeket. Nem is csoda, hogy többszázan gyűltek össze a gimnázium előtt.

A forgatókönyv az évek óta jól bevált visszafogott, tiszteletteljes emlékezésre alapozódott. Az ünnepi szentmisét a toborzó követte, ahol valóban érezni lehetetett a fiúk táncain a tavaszi frissességet… szinte széthasadt csizmáik talpa alatt az aszfalt, olyan legényesen ropták. De már nyomukban ott voltak a kisebb fiúk, akikre hamarosan rá kerül a sor, de már jelezték, hogy igyekeznek elődeik nyomába járni. A toborzó végeztével a az ünneplők a Jász Bandérium lovasai kíséretében átvonultak az emlékmű mellett felállított színpadhoz, ahol a Lehel Vezér Gimnázium tanulói foglalták versbe, táncba zenébe ünnepi gondolataikat. Ahogy ahhoz az évek alatt hozzászokhattunk - már ha ehhez hozzá lehet szokni - ezúttal is nagyon szép és valóban azokat a dicső napokat idéző összeállításban lehetett részünk.

Most úgy gondoltam, hogy ennek az ünnepi programnak csak erről a két részéről számolok be a galériában. Ennek két oka is van. Egyrészt azért maga a koszorúzás nem igazán izgalmas fotótéma, másrészt mivel ez az ünnep egyformán mindannyiunké, nem tartom ildomosnak, hogy koszorúzók és koszorúzók között különbséget téve valaki szerepel a galériában van, aki nem…Ha meg nem hagyok ki senkit, akkor valljuk be a több mint két tucat koszorúzós kép nem túl érdekfeszítő egy fotó összeállításban.

A képek szokás szerint egyetlen mozdulattal elérhetőek – Katt' a fotóra…