Van képem hozzá… De mit keres a publikum a kulisszák mögött?

A választ beavató színháznak nevezik. A Pesti Magyar Színiakadémia végzős növendékei Shakespeare: Rómeó és Júlia - változatok egy témára című előadást mutatta be, mégpedig elég sajátos módon.

A közönség a klasszikus darab jeleneteiben merült el, majd egy gongütésre pillanatok alatt részese volt annak a folyamatnak, ahogy egy-egy jelenet kialakul a rendező instrukcióinak meg felelően… majd vissza az előadásba. Újabb gongszó, és láthatjuk, hogy csupán az által, hogy más műfordító munkáját veszi alapul a rendező, hogyan formálódik át ugyanaz a jelenet… és ismét vissza az előadásba. Gong és jön egy kis ízelítő abból, hogyan lehet ezt a történetet más korra, más földrészre formálni, a közönség máris a West side story-ban találta magát. Ha ez valakinek még nem kötötte volna le a figyelmét, akkor kiegészítésként az egyes jelenetekben ugyan azokat a szerepeket mindig más színészpalánta öltötte fel. Nos itt már nem győztük kapkodni a fejünket. Abban, hogy valahogy kiigazodjunk ebben a izgalmas kavalkádban, a Játékmester, Kovács Gábor Dénes volt segítségünkre, aki hol a közönségnek tartott rövid magyarázatot, hol a színészeket instruálta, akik ezt követően szabadon minden eszközt és minden teret felhasználtak a lehető legjobb interpretáció létrehozása érdekében.
Befejezésképpen ismét „igazi” színház, a dráma befejező jelenete. Azt, hogy ez a kirándulás milyen izgalmas és érdekes volt, mi sem mutatja jobban, hogy, csak óránkra pillantva vettük észre, vége a bő kétórás előadásnak.
A képre kattintva látható, hogy mi maradt meg ebből a remek estéből a fényképezőgép memóriakártyáján.