Van képem hozzá… Blues-varázs

Azt idei Zagyvaparty Fesztivál nyitó rendezvénye csütörtök este egy blues est volt. És nem is akármilyen. A klubkoncertek rendszeres vendégei megtapasztalhatták, hogy a mai magyar dzsessz élet jeles képviselői látogattak el hozzánk minden második péntek este. Most sem volt ez másként, hiszen a blues nap fellépői nem csak idehaza, hanem külföldön is ismert képviselői ennek a műfajnak. Sonny (az autentikus rhythm-and-blues egyik legjelentősebb énekes–gitárosa) and his wild cows, a tengerentúl élő, az akusztikus blues magasan jegyzett gitárosa Little G Weevil és nem utolsó sorban a fantasztikus szájharmonikás Szabó Tamás . Ő egyébként néhány héttel ezelőtt a Stoned zenekar vendégeként már járt nálunk.

Valamikor a tavaszi sorozat kezdetekor Berki Tamás és Sárik Péter koncertje után azt írtam, hogy magasra került a léc, de ez a három előadó… tényleg ritka vendég így együtt. Sonny és zenekara a 40-es 50-es évek Amerikájának számtalan stílusában otthonosan mozognak és olyan könnyedén ugrálnak át zenei évtizedeket, hogy lesett az állunk… remek szólók, elsöprő lendület, vagy visszafogott hangulat… számukra ez nem jelentett akadályt. Nem is szólva Sonny elképesztő gitárjátékáról.

Csak, hogy nehogy bárkinek is esélye legyen felocsúdnia az ámulatból máris a színpadon volt az Egyesült Államokban élő Little G Weevil, aki 2013-ban megnyerte az egyik legnagyobb tengerentúl blues gitár párbajt, ahol a legjobb gitárosnak választották. Ez, tekintve, hogy egy autentikus amerikai műfajról van szó elképesztően nagy siker egy európai zenész számára. Alig telt el néhány pillanat máris mindannyian tudtuk, hogy miért is jutott neki ez acím….Elég nehéz – legalábbis számomra – ezt szavakban visszaadni… Ott kellett lenni...

Ekkor még nem volt vége, hiszen beszállt a zenélésben Szabó Tamás is, aki szájharmonikáival szegődött társául a kiváló gitárosnak. Időnként az lehetett az ember érzése, hogy ők évek óta folyamatosan együtt zenélnek, pedig nem mindennap találkoznak… de hát az zenei tudás amit birtokolnak pillanatok alatt utat talált egymáshoz.

Ha már három ilyen egyéniség egyszerre egy helyen volt, természetesen nem maradhatott el egy kis közös zenélés sem. Na ennek kommentálására már tényleg nem vállalkozom… Legyen elég annyi, hogy a közönség a „kiharcolt” ráadások után meglehetősen nehezen vette tudomásul, hogy vége ennek az estének…

Azért ámuldozás közben igyekeztem néhány fotót is készíteni, amelyek a képekre kattintva a galériában láthatók.