[2]Bár az előjelek baljósak voltak, azonban ezúttal ennek ellenére igazi friss napsütéses időjárás fogadta azokat, akik Jászberényben közösen akarták megünnepelni az 1848 március 15-i eseményeket. Nem is csoda, hogy többszázan gyűltek össze a gimnázium előtt.
A forgatókönyv az évek óta jól bevált visszafogott, tiszteletteljes emlékezésre alapozódott. Az ünnepi szentmisét a toborzó követte, ahol valóban érezni lehetetett a fiúk táncain a tavaszi frissességet… szinte széthasadt csizmáik talpa alatt az aszfalt, olyan legényesen ropták. De már nyomukban ott voltak a kisebb fiúk, akikre hamarosan rá kerül a sor, de már jelezték, hogy igyekeznek elődeik nyomába járni. A toborzó végeztével a az ünneplők a Jász Bandérium lovasai kíséretében átvonultak az emlékmű mellett felállított színpadhoz, ahol a Lehel Vezér Gimnázium tanulói foglalták versbe, táncba zenébe ünnepi gondolataikat. Ahogy ahhoz az évek alatt hozzászokhattunk - már ha ehhez hozzá lehet szokni - ezúttal is nagyon szép és valóban azokat a dicső napokat idéző összeállításban lehetett részünk.
[2]
Most úgy gondoltam, hogy ennek az ünnepi programnak csak erről a két részéről számolok be a galériában. Ennek két oka is van. Egyrészt azért maga a koszorúzás nem igazán izgalmas fotótéma, másrészt mivel ez az ünnep egyformán mindannyiunké, nem tartom ildomosnak, hogy koszorúzók és koszorúzók között különbséget téve valaki szerepel a galériában van, aki nem…Ha meg nem hagyok ki senkit, akkor valljuk be a több mint két tucat koszorúzós kép nem túl érdekfeszítő egy fotó összeállításban.
A képek szokás szerint egyetlen mozdulattal elérhetőek – Katt' a fotóra…