Van képem hozzá… Az égből pottyant blues koncert

Akik gondosan figyelemmel követik a Klub koncert soron következő eseményeit, hogy nehogy le maradjanak valamiről, azok szaporán dörzsölték a szemüket, hiszen április 22-én péntekre semmilyen esemény nem szerepelt a naptárukban. Aztán egyszer csak feltűnt egy régi jó ismerős neve a programok között. Sokunk kedvenc blues zenekara a Mojo workings minden különösebb előjel nélkül érkezett egy péntek esti fellépésre. Ráadásul nem is egyedül, hanem egy kiváló dán blues gitáros – zeneszerzővel „kiegészülve”, hiszen ezen az estén Tim Lothar volt a vendégük. Miután tudatosult a rajongókban, hogy ez nem valami elírás, vagy megkésett áprilisi tréfa, persze hogy megtöltötték mozi galériáját.

Szabó Tamást és zenész társait nem kell bemutatni a jászberényi blues-kedvelőknek. Mindannyian gyakori kedves vendégei a dzsessz és blues koncerteknek, hol így együtt, hol pedig más formációkkal. Szóval itt nem egy ismerkedési estről lesz szó ezt mindenki tudta. Legfeljebb a vendégről kellett némi információkat beszerezni. Igazán ez sem jelentett nagy kihívást, mert az interneten könnyű szerrel lehetett szép számú felvételt találni a dobosból lett blues gitárosról. Így egyértelmű volt, hogy aki egy kicsi vonzalmat érez ez iránt a zene irányt, igyekezett átrendezni a péntek esti programját. Azért érdemes elmondani a vendégről, hogy dobosként kezdte pályafutását és csak később fordult a gitározás felé. Érdeklődésnek középpontjába a klasszikus amerikai Delta-blues került, aminek szenteli azóta is a pályafutását.

Innentől kezdve a forgatókönyv a szokásos volt – azért jó ezt kimondani, hogy volt alkalmunk hozzászokni ehhez – először a Mojo workings hozta remek formáját régebbi dalaikkal és persze az új CD-n szereplő népszerűekkel és hozta kifinomult sallangoktól mentes stílusát is… ilyen muzsikáláshoz nincs szükség hókusz-pokuszokra … úgy jó, ahogy van. Ezt követően a vendég is leült a székre és elkezdett játszani… egyedül, kíséret nélkül… kopott gitárján megszólaltak a saját dalai persze a kedvenc stílusában. Ha Szabó Tamásék zenéjére azt mondtam, hogy kifinomult, akkor Tim énekére és játékára talán a letisztult a legmegfelelőbb kifejezés.

Szünet után jött az egy félidőnyi ráadás. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy hat ilyen remek zenésznek nem nagyon van szüksége sok próbára, kottára meg leírt műsorra. Elég ha összenéznek egyik szám után, váltanak két szót, leütnek egy-két hangot és már indulhat is a következő szám, meg a következő meg az azt követő… kifulladásig. Mi a hallgatók még bírtuk volna ezt a fantasztikus egyveleget, de a koncertek velejárója, hogy bármennyire is remek a hangulat, bármennyire is élvezik az zenészek az együtt muzsikálást előbb-utóbb eljön az utolsó szám, meg az utolsó utáni és a koncert vége is.

Ez a koncert valóban az égből pottyant, mert keletkezett egy szabad estéjük a turnén és ha már mód adódott rá miért is ne tölthették volna ezt nálunk Jászberényben. Láthatóan nem bánták meg ezt a kis terven felüli kiruccanást… Rólunk nem is beszélve.

Képes hangulatjelentés a koncertről… Kattintás a fotóra.