Decemberi visszatekintő II.

A Soltis Lajos színház október közepén egy sokunkat rabul ejtő Csongor és Tünde előadással lepett meg bennünket. Ezúttal egy sokkal nagyobb fába vágta fejszéjét… lemondott ugyanis a szöveg erejéről.

A Menedék című darabjukban egyetlen szó sem hangzik el. Csak és kizárólag a gesztusok és mozdulatok, amelyek által végig vezetik a nézőt az eseményeken.
Ha mindehhez hozzá vesszük, hogy a történet, a mi egy hadi özvegy fogadójában az ő szeretett fia és gyűlölt lánya körül forog, akkor bizony ez komoly kihívás volt a fiatal színészek számmára. Arról már nem is beszélve, hogy koruknál fogva, még hasonló tapasztalat birtokában sem lehettek, mint amit a szerepük megkívánt tőlük.
Mégis… olyan hitelességgel formálták meg a történetet, hogy a kétgyermekes hadi özvegy anyát alakító alig huszonévest nézve fel sem merült a közönségben a hiteltelenség. Minden olyan kemény és kíméletlenül őszinte volt, hogy már fájt, nekünk nézőknek.
Azt mindenképpen el kell mondani, hogy a mozgásszínház minden eszközét felhasználták és nem is akár milyen szinten, hogy elérjenek bennünket nézőket, hogy az valóban megsüvegelendő. Benkő Ágnes rendezésében olyan élményben volt részünk, ami túlzás nélkül emlékezetes lenyomatot hagyott valamennyi nézőben. Színház volt a javából és ezúttal sem középiskolás fokon!
Külön szerencsének tarom, hogy az előadás alatt készült képek bármikor segítségemre lehetnek annak az estének a felidézésben. A fotóra kattintva megnézhetik az összeállítást.