Van képem hozzá…. A kéz ökölbe szorul…

Kemény darabbal kezdte a tavaszi színházi idényét a Főnix Fészek Műhelyház. Amikor Várszegi Tibor művészeti vezetőnek Pataki Klári legújabb, Függőleges Pillanat című modern tánc darabjára esett a választása, már az alkotó nevéből is lehetett következtetni, hogy fajsúlyos lesz a nyitány.

Két férfi és két nő, aki keresi a világban a lehetséges viszonyítási pontokat... küzd a magánnyal… időlegesen társra talál, majd újra egyedül… és újra meg újra... a kézökölbe szorul, de a körforgás nem lassul… a kérdés csak annyi, mikor veti szét ezt az egészet egy „robbanás”… a kéz még ökölbe szorítva… még kapaszkodik… de a rendezetlenség a káosz nem múlik, csak az idő. Bár a darab, - amit Nemes Nagy Ágnes Gejzír című verse ihletett – az idő egyetlen szeletébe ágyazza bizonytalanságainkat, feszültségeinket, de könnyen belátható, hogy ez a metszet szinte bármikor „elkészíthető”.

Sokszor szembesültem már azzal, milyen nehéz írni egy szöveg nélküli darabról, hiszen mindent a mozgás közvetít a nézőknek, általában sem díszlet, többnyire – bár ez az előadás ilyen szempontból kivétel – semmi zene, csak fények és táncosok. Az előadások után sokszor leginkább érzések maradnak az emberben, amelyek csak később, gyakorta hetek múltán az előadáson készült képeket újra és újra nézve öltenek leírható formában gondolatokat. Nincs ez most sem másként, hiszen a négy táncos - Bujdosó Anna, Bot Ádám, Maday Tímea Kinga és Takács László - olyan „lenyomatokat” hagyott a nézőkben, amelyeknek a „feldolgozása” ismét eltart egy ideig.

Szerencsére a képek, már elkészültek és a fotókra kattintva megtekinthetők a galériában.