Már csak pár nap...

Pont mikor megkérdeztem volna, miért van még mindig zárva, megérkezett a Mária utcai játszótér használatbavételi engedélye, mely március 11-én emelkedik jogerőre és utána már szabad a pálya, akarom mondani a játszótér. Sajnos a bürokrácia malmai lassan őrölnek. Ha egy új autót vásárol az ember a forgalomba helyezési eljárás három nap, ez játszóterünk esetében három hónapig tartott. Bizony egy játszótér gyermekek nélkül olyan, mint az a bizonyos műintézmény „lányok” nélkül, de hogy egy jászberényi hasonlattal is éljek, mint mozink nézőtere nézők nélkül. A lényeg, hogy végre nem „látványjátszótérként” üzemel tovább. Ezek után nem csak kívülről lehet majd nézni a szép zöld kerítésébe kapaszkodva, hanem játszani is lehet benne. Egyben lekerülhet róla a régi, képzeletbeli felirat, mely szerint; „A JÁTSZÓTÉR GYERMEKEK KIZÁRÁSÁVAL ZAVARTALANUL ÜZEMEL”. >

Édes anyanyelvünk rovat


Aki ezt kitalálta, illetve lefordította, az bizony "egyéb aljasságokra" is képes lehet... >

Csemegetömb Tamási stílusban

Nemrég adtuk közre Tamás Zoltán önkormányzati képviselő levelét, melyben dr. Gedei József polgármester tevékenységét kritizálja. Most az érintett jogán a polgármester úr kíván élni a válasz lehetőségével. Alábbiakban az ő írását tesszük közzé.
Egyszer már volt ilyen! Tamás Zoltán egyszer már eljátszotta a hamis vádaskodást velem szemben a nyilvánosság előtt.
Aztán csendben visszavonta egy „nem úgy gondoltam-mal”. Persze a felsülésével nem állt ki a nyilvánosság elé, és a „bocs” is elmaradt. Most itt az újabb, személyemet becsmérlő Jászberény összes problémáját rám, a polgármesterre hárító hamis vádaskodási kísérlet, nagy hanggal, tele kusza és valótlan állításokkal. Kétségtelen, hogy Tamás már képviselői tevékenysége hajnalán megcsillantotta eredeti stílusát, mégis ez az újabb, a helyi és megyei sajtóban megjelentetett „kommunikációs gyöngyszem” lehet az, amiért a hálás utókor „tamási stílusnak” nevezheti el érvelésének különös technikáját. >

Útszéli stílus

képünk illusztrációképünk illusztráció

Kedd délután a városközpont felé száguldottam biciklim nyergében, a közlekedési szabályokat betartva letértem a Gyöngyösi úti kerékpárútról az úttestre, amikor valami furcsát láttam. Nem, nem döglött macska, se nem kátyú, hanem egy út szélén, majdnem a Hamza Múzeum magasságában álló fiatalember és egy különös zászló ragadta meg a tekintetem. A zászló elég nagy, talán nyolcvanszor százhúszas a drapéria. A vörös posztó közepén fehér körben fekete horogkereszt. A zászlót tartó férfi bal kezével kitartotta a zászlót, jobb kezével pedig ugyanazt a mozdulatot tette, amit régen filmhíradókon láttunk. >

Hídverés

Ha már úgyis a mozinál jártunk ma délelőtt, nem tudtuk nem észrevenni, hogy bizony munkások sürgölődnek a leendő fahíd környékén, sőt dolgoznak is.
Tamás képviselő úr - jó gazda szeme hízlalja a jószágot - örömmel tekintett végig a most már megvalósulni látszó projekten. Ígérete szerint áprilisban itt már áll a híd. Mivel múlt héten egy rendezvényen úgy hallottuk, a civileknek igenis számon kell kérni az ígéreteket, melyekkel bombázzák őket, áprilisban visszatérünk az ügyre.

Bemutatták Babucs Zoltán legújabb könyvét

Galéria!Galéria!Neves és kedves vendégeket köszöntött ma este Szabó Jánosné a Jászberényi Városi Könyvtár és Információs központ igazgatónője az épület kamaratermében. Bár Babucs Zoltánt jászberényi család sarjaként vendégnek titulálni kicsit túlzás, hiszen számos rendezvényen és eseményen találkozhattak, találkozhatnak vele a berényiek. A fiatal hadtörténész most Dr. Szakály Sándor és Szabó Péter társaságában érkezett haza, hogy bemutassa az érdeklődőknek legújabb könyvét. >

Berény Miniplex

Képek a Galériában!Képek a Galériában!A legutóbbi hivatalos álláspont alapján megjelent hírek szerint március 4-én be kellene zárnia a Lehel Filmszínháznak. Legalábbis az önkormányzat eddig az időpontig ad támogatást az üzemeltető vállalkozónak, aki – mint múlt év végén jelezte - saját erőből, veszteség nélkül már nem tudja üzemeltetni a mozit. >

A mennybe vitt leány

Azt mondják, mert látták, domboldalon üldögélt a leány éppen, fű között, almafa tövében, almával kezében, mely messzire virított tenyerén, mikor karját az ég felé emelé, hogy az édes gyümölccsel megajándékozza a Napot és a Holdat, hogy felajánlja minden csillagoknak.
Babáját siratta hangos énekszóval, zokogó dallammal, keserves jajgatással, és szerelmes vágyakkal, nyöszörgető kínnal, élete párjának legszebb szavaival, dalra fogva mindet kedvesét szólította, ki soha nem jön hozzá, nem jöhet már, koporsóban fekszik csillagpalást alatt, testét az enyészet álruhába tette, a földi zene így végezte, így borult rá örök este. >