Egy írás a békebeli időkből (2000), amikor még cigarettáztam
Nem engedett fel a hegy. Én mentem ugyan felfelé, ám ő nem akarta. Éreztem, valahogy nem fogadott el, mert minél inkább igyekeztem egyre feljebb, ő annál inkább taszított vissza, és, minél inkább erőlködtem, annál nagyobb ellenállással tolt visszafelé. A lábam vitt ugyan felfelé, de lélekben még lent voltam. Ezért aztán nekem minden nehezebb volt, mint másoknak, akik sorra haladtak el mellettem. Ők frissek voltak, nekem viszont zsibbadt a lábam, fujtatott a tüdőm, torkomban lüktetett a szívem, és azt is észre kellett vennem, hogy a vérem sem a régi. >