Ancsin Jani csak nézett

Pedig ő azután sokat látott a hoki témakörében. De olyat, amit a berényi fiataloktól (és nem annyira fiataloktól) még sosem. A helyszín Selyp, a hangulat vidám. (Később még vidámabb.)

Nyilván Önökkel is előfordult már, hogy takarítottak. Mocskos egy dolog. Az embernek azon jár az esze, hogy mennyi mindent csinálhatna, (sör, foci, mozi, pihi), ám közben fogja a rongyot és törölget. No egy ilyen törölgetés közepette akadt a kezembe egy régi kazetta. Annyit írtam rá 2003-ban, hogy Selyp, eredményhirdetés. Jé, mondom: mit találtam. Végre van valami okom, hogy felfüggesszem a takarítást. Hiszen ugye egy ilyen fontos kazettát azonnal meg kell nézni. Nosza elő a DV kamera (szépen, lassan hogy menjen a takarításra szánt idő), és nézzük mi van rajta. Hát nem túl dinamikus látvány, inkább dokumentum, mint film értéke van. Minden idők legjobb magyar hokisa, Ancsin János díjakat ad át. Ez így tényleg nem túl izgis. Bezzeg, ha felelevenítjük a dolog előtörténetét…

Prológ: bezárják a jégpályát
Az egész sztori azzal kezdődött, hogy a város bezárta a régi (Hűtős) jégpályát. A szomorú tényről annyit, de annyit értekeztünk annak idején, hogy ezt nem ragoznám újra. Rossz volt, és kész. Csakhogy jó néhányan nem akartak(tunk) belenyugodni a dologba. Mindenki másként tiltakozott. Jómagam, és legközvetlenebb harcostársam (nem hatalmazott fel rá, hogy beleírjam a cikkbe, így nevezzük egyszerűen Orsinak) azt ötöltük ki, hogy szervezünk egy kispályás jégkorong tornát, amire Berénybe csődítjük a sajtót. A firkászok meg majd jól elviszik jajszavunkat az ország minden szegletébe. Hamar rájöttünk, hogy jég nélkül még a legkisebb, kispályás tornát sem lehet megrendezni. Vagyis jég kell, a föld alól is. A dolog jól indult, mert 2002 tele elég hideg volt, így a sziget körül a Zagyva szépen befagyott. El is neveztük a tervezett tornát Sziget Kupának.

A bonyodalom: olvad a jég
Ha jól emlékszem 2003 január 3-ra hirdettük meg a vetélkedést. Még a tűzoltókkal is megbeszéltük, Csúcsforgalom a selypi minijégenhogy január elsején szépen megnyomják vízzel a Zagyva jegét, hogy ne legyen göröngyös. Csakhogy a természet kissé kitolt velünk. A két ünnep között ugyanis megérkezett a kikelet (ki hívta?). A verőfényes napsütésben, és a plusz tíz fokban a Zagyván szépen felolvadt a jég. Pedig addigra mindenkit beszerveztünk. Telesport, Nemzeti Sport, Petőfi Rádió. Jég meg sehol. A vízipólóhoz pedig többnyire nem értenek a hokisok. Mi a csudát csináljunk? Sipi barátommal ücsörögtünk éppen a Dohány utcai házukban. Élveztük a napsütést, és vártuk a csodát. Megjött. Egyszer csak ugyanis állandó harcostársamnak eszébe jutott, hogy Selypen van egy kicsi műjégpálya. Nincs is túl messze, költöztessük el a versenyt. Végül is a sajtónak tökmindegy, hogy honnan tudósít, csak Jászberényről szóljon a dolog. Volt vagy két napunk az átszervezésre. Szántai Tibi, aki akkor a sportbizottság elnöke volt, szerzett 50 ezer forintot a költségekre. Ebből béreltünk egy buszt, ami elvitte a hokisokat, meg minket Selypig. Az örök hoki barátok (Rusvai Józsi, Nagy Sanyi) meg saját zsebéből kotorászott elő annyi pénzt, ami kellett oklevélre, és kupákra. Egyéb barátaink pedig zsíros kenyérről, forralt borról és (titokban) pálinkáról gondoskodtak.

Indulás és vetélkedés
Fábián Bandi időt mér, Balla, Szappanos, Gedei bevetésre várA Néplapban egy nappal a torna előtt megjelent a beharangozó. A cikkhez csatolt képen Szajka, Sipos és Balla volt látható, alatta pedig a következő felirat: hoki legendák újra a jégen… Az írás hatott. Amikor másnap a három fiúhoz akartam lépni a buszváróban (ami éppen a Fürdő előtti járdát jelentette) Sipi rám szólt: no menjél arrébb, itt csak legendáknak van hely… Nagyjából ilyen volt a hangulat végig. Volt ugyan vagy tíz csapat, amely véresen komolyan vette a tornát, de akik éppen nem játszottak, végig röhögték a napot. Mondhatnám: sírva vígad a magyar, nevetve temettük a jégpályánkat, amelyikben annyi, de annyi örömünk volt korábban.
A torna egyébként háromfős csapatokkal ment, csak laposan lehetett lőni. Bocsánat, hogy így nyolc év távlatából nem tudom felidézni, hogy ki mikor, hogyan lőtt kapura. Annyira azonban határozottan emlékszem, hogy itt végre összecsaphattak az öregek (Balla, Bató, Bugyi, Szajka, Sipos, Racka és a többiek) a fiatalokkal (Szappanos, Szőke, Telek, Szabó és a többiek). A hangulatot fokozta, hogy Fábián Bandi bácsi ötpercenként mondott valami olyat, amitől fetrengtünk a jégen.

És az eredményhirdetés
A mellékelt videó felvétel az eredményhirdetés „aligvágott” verziója. Szándékosan nem nyúltam hozzá, Bálint Artúr éppen nagyon komolyan várja Füzesi játékvezető korongejtésétígy mindenki láthatja magát, aki díjat vett át. Milyen érdekes, hogy Racka már akkor is a legidősebb játékos volt… (De még ma is játszik.) A leghülyébb különdíjat persze Sipi kapta, akinek már a bemelegítés alatt széttört a korija, így – bár benevezett, és nem sérült meg - egyetlen percet töltött csak a jégen. De jó így utólag visszanézni azokat is, akikből azóta NB-I-es játékos lett, vagyis Szőke Attilát, és Szappanos Dávidot. Az meg egyenesen parádés, amint a hajdani „Nagy” Lehel kapitánya Bató Acél tiszteletkört fut a Sziget Kupával. Ja, s hogy el ne feledjem: a torna fővédnöke akkori országgyűlési képviselőnk, Gedei Józsi volt, aki valahogy „megszerezte” minden idők legjobb magyar hokisát, Ancsin Jánost is. Janika ugyan nem húzott korit, de becsülettel végignézte a meccseket, és mosolyogva adta át a díjakat. Amikor este végre hazatértünk többen megkérdezték: jövőre is megszervezitek? Azt mondtam, nem. De ha valaki megszervezi, annak átadok minden tapasztalatot. Nos most megint van pályánk. Nem is lenne olyan nehéz összehozni a második Sziget Kupát. Aki érez hozzá erőt, keressen!

A díjkiosztón készült filmet Önök is megnézhetik, ha a linkre kattintnak.
http://www.youtube.com/watch?v=Y4cRHkaklz0

------------------------------------------------------------------------------------

A cikk megírását nem beszéltük meg Zolival, csak küldte - ahogy szokta, - hogy tegyem fel. Amikor dolgozott rajta, még nem tudhatta, hogy az „öregek” újra találkoznak és nem máshol, mint a jászberényi műjégpályán. Igaz az elmúlt hétvégi rendezvénynek nem Sziget Kupa volt a neve – talán neve sem volt – de mindenesetre öt amatőr gárda kergette a pakkot két napon át. Ezúttal Acélék „csak” másodikak lettek, hiszen jobbak voltak náluk (a cikkben említett Rackáék) a Jászberényi HC gárdája. Mögöttük az egykori Lehel HC „magyarjai” következtek, míg a 3. helyen Székelyudvarhely hokisai végeztek. További sorrend: 4. a Jászberényi („B”) Harcosok, 5. Jászberény „C” csapata.

Ács Tibor