Van képem hozzá... Örkény István - Tóték

Ezúttal a megszokott igazi bevezető elmarad, mert a már-már berényi társulat a beregszászi Illyés Gyula színház elképesztő előadása messze meghaladja tollforgatói képességeimet - már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről. Megfogadva a régi bölcs mondást, suszter maradjon a kaptafánál...

most én így teszek, és inkább azt javaslom, hogy a képre kattintva tegyenek látogatást a galériában. Remélem a fotóimnak nagyobb sikere lesz, mint csetlő-botló próbálkozásomnak lennének a szavak erdejében.
A nézőknek ezúton szeretném üzenni, hogy Mariska levese isteni finom volt. Bár már az is maga a csoda, hogy egyáltalán elkészült, miközben a darab végére egy-két kivétellel a díszlet valamennyi darabja romokban hevert a színpadon.
Aki nem hiszi, kérdezze meg Baranyi Béla kollégánkat, akinek jutott belőle. Erre legközelebb október 20-án Erdélyi György 1956-ot megidéző Szuvenír, vagy október 21-én Telefondoktor Göttinger Pál előadásában sorra kerülő Telefondoktor című egyszemélyes bohózata alkalmával lesz lehetősége a "hitetlenkedőknek".