Van képem hozzá… Kőzápor a Klub koncerten.

Ha valakiben maradt volna még valami stressz, amit nem vezetett le a Lehel Film-Színház farsangi buliján, az jól tette, hogy a péntek estét még rászánta egy kis feszültség oldásra. A vendég az a Stoned zenekar volt, aki alig egy éve már bizonyította, hogy a koncertjük felér egy terápiával, a depresszió kezelésében.

Ezúttal is elkísérte őket Fekete Jenő, pedig két állandó gitárosuk – Jókay Árpád és Both Róbert – is képes az őrületbe kergetni gitárjátékukkal a Stones rajongókat. De azért a „három csapás” csak ütősebb. Zsíros Csaba – ahogy azt dobosoktól megszokhattuk biztos támaszt adott a „front” embereknek, nem különben Bacsa Gyula a csapat billentyűse – aki mellesleg készségesen szolgált, mint „asztal” egy dedikáláshoz. Köszönöm, hogy ő is aláírta a képemet… Ígérem, mert én már tudom, hogy a következő találkozásnál lesz saját fotója. És természetesen nem maradhat ki a „mentős” Gyukity Péter, aki nem csak a zsebkendőnyi pódium szélén basszus gitározott, hanem időnként lehetőséget adott remek szólistaként a zenekar énekesének, Szakál Péternek, nem csupán az átöltözésre, hanem egy kis szusszanásra is a folyamatosan gördülő Stoned slágerek között.

A koncert legalábbis a nézők oldaláról inkább egy konzumestének indult, aztán az első felvonás felénél néhány pár az elgurult tablettáját a meglehetősen kicsi tánctéren kezdete keresni, a „segítők” száma pedig egyre nagyobb és népesebb lett. Egy rövid szünet után ez az este is átfordult egy igazi vad buliba, amiből a zenészek egy majd három órás fantasztikus programmal, a közönség pedig telhetetlenségével vette ki a részét. Azért, mint minden koncert ez is véget ért… úgy éjszaka fél egy tájban.

Természetesen hazaérve az első dolgom az volt, hogy megnézzem mit is sikerült összehoznom ezen a közel sem izgalom mentes estén. Nem esett nehezemre, hogy még vagy két órát babráljak a képekkel, mert egy ilyen koncert után eleve lehetetlen azonnal az ágynak dőlni.

Nos itt van egy szűk válogatás a galériában… Katt a képre.