Ma egy hete… A Jászok

Ma egy hete annak, hogy a Csángó fesztivál nyitó akkordjaként két év után ismét a Szabadtéri színpadon láthattuk a Jászok című történelmi dal-és táncjátékot. Mondanom sem kell, hogy az érdeklődés és a várakozás is óriási volt. Ezt bizonyították a kezdésre teljesen megtelt széksorok. Sokan magukban az előző előadás emlékeivel érkeztek, mások kíváncsian várták mit hoz az újabb találkozást.

Minden esetre számtalan megválaszolásra váró kérdés volt a publikumban és a szereplőkben egyaránt. Az első és minden bizonnyal az volt, hogyan is fog szólni ez a különleges zene a darab nem régiben elhunyt zeneszerzője és karmestere Melis László hiányában, akinek emlékére ajánlották a résztvevők ezt az előadást. Vajon két év távlatában is olyan erős, esetleg mér erősebb lesz a kisugárzása… Sikerül-e újra létrehozni azt a csodálatos látványt… hogy birkóznak meg a táncosok azzal a hatalmas kihívással, hogy tulajdonképpen alig volt idő a közös gyakorlásra… és még lehetne sorolni.

Nem kellett sokat várni, hogy a fenti kérdésekre megérkezzen a kristály tiszta válasz… Minden remekül működött… talán még jobban is mint tavalyelőtt. Szerintem ez egyfelől a közönség szeretet teljes várakozásának és a szereplők felszabadultságának volt köszönhető. A bizonyság a többször megismételt finálé és a zúgó tapsvihar…

Két éve a két nyilvános próbát és valamennyi előadást végig fotózhattam, így nem csoda, hogy én is vártam az újabb találkozást… arról, hogy végül is milyenre sikeredett, a képekre kattintva megnyíló galériában lehet választ kapni…