„Van képem hozzá…” Az egyetlenek…

Már eltelt néhány hét a XXII. Csángó Fesztivál óta, így hát itt az ideje egy kis visszatekintésnek. Még szerencse, hogy ebben a rovatban nem követelmény a frissesség. Az elkövetkező napokban néhány tematikus fotóriporttal jelentkezem. Ennyi idő elteltével a kronologikus összeállításnak semmi értelmét nem látom, így megmaradok a tematikus visszaemlékezésnél. Egyébként is jó feleleveníteni a fesztivál hangulatát, különösen közeledve a Víz utca újbóli birtokbavételének napjához… gondolom sokan vagyunk, akik mint a kisgyerekek számoljuk hányat kell aludni még a várva-várt napig.
Az idei, immáron XXII. Csángó Fesztivál vezető szlogenje volt a címben citált kezdősor. Az egyike az egyetleneknek a fesztivál második napjának fő attrakciója a Jászsági Népi Együttes, Csík zenekar és Ferenczi György és a Rackajam közös produkciója, amelynek nincsenek előzményei sem voltak és valószínűleg folytatása sem lesz.

Ami biztos, így hetek múltán is ez nem csupán egyszeri, de valóban egyedi produkció volt. A Jászsági ismert előadásainak részleteit táncolta a szokásos – ha ugyan ehhez az élményhez hozzá lehet szokni – fergeteges hangulatban a Csík zenekar kíséretében. Majd az ő ismert dalaikat játszották, a már-már hazai közönségnek. Ferenczi György és a Rackajam pedig egy teljesen más stílust hozott. Ennek ellenére egyetlen pillanatig sem éreztük, hogy kilóg a sorból. A végén pedig a jól bevált koreográfiának meg felelően a három résztvevő egy hatalmas fináléval tette valóban egyszerivé és csodálatossá ezt az estét. Nem csoda, hogy Erdei Gábor a Trió TV riportere egy olimpiai döntő lelkesedésévek kommentálta a látottakat.
Fotósként azért nem volt olyan egyszerű visszaadni az este hangulatát, ugyanis ez az egyedi előadás egyedi körülményeket kívánt, így a jól bevált nézőpontok teljesen használhatatlanok voltak. Maradt a kurázsi. Így, amellett, hogy a látottak már eleve igen magasra emelték az adrenalin szintünket, ezt még tovább srófolta a kihívás. Ahogy az már többször előfordult, ezúttal is Gémesi Balázs barátommal fotóztunk szinkronban. Ezúttal azonban a körülmények következtében közvetlen egymás mellet kellet dolgozni. A képre kattintva a galériába megtekinthető, mit látott egyikünk, és mit a másikunk ugyanonnan, ugyan abból az előadásból. Egyetlen dolog biztos, mindkettőnk számára hatalmas élmény volt.