MaloM - Egy színésznő, aki mindent vitt

A Malom Színházban ebben az évadban az előadások egy része a magyar színpadok nagyasszonyainak életét bemutató sorozatba tartozik. Múlt csütörtökön a XX. század első fele talán legjelentősebb primadonnájának Fedák Sárinak életútját kísérhettük végig a beregszászi gyermekkortól a csillagokon – mert hiszen a fénykorában azokban a magasságokban járt - át a rettegett Andrássy út 60 legsötétebb zugáig.

Fedák Sári korának egyik legnagyobb hatású színésznője volt, kiváló tánctudással, fantasztikus temperamentumával az első pillanatban lenyűgözte a közönségét, pedig a szakma szerint nem volt kiemelkedő hangja. Végletekig hitt a munkában és elvetette a sikerhez vezető „egyébb” utakat. Hatalmas tanulási vágya volt – 6 nyelven beszélt és játszott - és végtelen kritika magával szemben. Ennek köszönhetően legendává emelt színdarabokat, mint például a János vitézt, amit ő maga 574-szer játszott. Ez elképzelhetetlenül magas előadás szám volt akkoriban. De eljutott Európa számos színpadára Bécstől Londonig, sőt játszott a tengerentúlon is. Az elképesztő magasságok után bizonyítatlan vádak alapján a II. világháború után bebörtönözték és soha többet nem léphetett színpadra, majd teljesen magába roskadva halt meg 1955-ben.

Életútját bemutató darabot a rendező Dávid Zsuzsa a következő sorokkal ajánlotta a közönségnek. „Szeretnénk ezzel az esttel az emlékezésen túl azt is elérni, hogy Fedák Sárit nyilvánosan rehabilitálják, ne terjedjenek tovább személyéről hamis és igazságtalan pletykák, légből kapott állítások. Lássuk végre ezt a nagy művészt igaz valójában, minden nagyszerű emberi tulajdonságával, hibáival, gyarlóságaival együtt. Fedák Sári megérdemli, hogy végre hozzá méltóan emlékezzünk meg róla!"

Fedák Sárit Szűcs Nelli keltette életre. Aminek az a különlegessége, hogy ő is Beregszászról származik, akárcsak nagy elődje. Nagyon kíváncsian vártam milyen formába önti ez a remek színésznő ezt a történetet. Várakozásomat az is fokozta, hogy a beregszászi Illyés Gyula színház valamennyi jászberényi fellépését láthattam. Így volt némi sejtésem, hogy ez az este sem lesz átlagos. Mondanom sem kell, hogy minden várakozásomat felülmúlta ez az előadás. A szokásoktól eltérően nem egy dalokkal tűzdelt életrajzi darabot láthattunk, hanem egy egyszemélyes színházi előadást. Hiszen nem csak a főszereplőt személyesítette meg hanem Fedák Sári életének valamennyi jelentősebb szereplőjét eljátszotta a rájuk jellemző karakterrel. Egyik szereplő bőréből bújt a másikba ezzel egy remek lendületes mesévé varázsolta ezt a „visszaemlékezést”.

A primadonna életének legdrámaibb időszakait pedig olyan elképesztő energiával jelenítette meg, hogy beleborsódzott a hátunk. Szinte éreztük a rettegett ház dohos pincéinek szagát, a bírósági „előadás” – hiszen az volt mégpedig „telt házas” – rideg fagyos levegőjét és a kitaszítottság könnyeinek keserű ízét. Mintha részese lett volna a közönség a hatalmas színésznő életének, köszönhetően Szűcs Nelli varázslatának, mer ő ahogy korábban ezúttal is elvarázsolt bennünket.

Ez a másfél óra – a rendező szándékainak megfelelően – méltó emléket állított ennek a legendának és valóban elgondolkodtat, ideje lenne, hogy méltó helyre kerüljön a múlt század egyik legnagyobb magyar primadonna a színháztörténetünkben.

Az előadásról készült album a képekre kattintva elérhető.