A magyar ember rendszerint nevet ad újszülöttjeinek: a statisztikák szerint kislányát főként Annának, Boglárkának, Rékának, fiúgyermekét elsősorban Bencének, Leventének, Máténak nevezi el.
Szintén névvel látja el iskoláit, templomait, kórházait, háziállatait, egyszóval: mindent. Egyik kedves ismerősöm még az általa használt családi autót is becézi: őfelségével, Lucával száguldozik (na jó: közlekedik) a jászberényi utakon. Miért fontosak az elnevezések? >