Ünnepi év - hétköznapi gondokkal

Eredetileg a közönségnek nemrég bemutatott Főtemplombeli kriptaleletekről akartam beszélgetni a Jász Múzeum igazgatójával, Hortiné dr. Bathó Edittel, de tervezetem, hogy többek közt felteszem majd neki azt a kérdést is: mi adott okot az utóbbi időben a legnagyobb örömre és a legnagyobb bánatra a múzeumban. Aztán ahogy belemelegedtünk a beszélgetésbe, tulajdonképpen kérdés nélkül is megkaptam a választ. Így most már csak azt kell eldöntenem, a jóval vagy a rosszal kezdjem. Ec-pec… kezdjük a jóval.

Hortiné dr. Bathó Edit a leleteket bemutató rendezvényenMár bő két éve, hogy akkor februárban, egy héten át régészek, antropológusok, néprajzosok szállták meg a jászberényi főtemplom kriptáját, hogy megmentsék a még megmenthetőt abból a 45 kriptafülkéből, melynek megváltási joga az idő tájt járt le. Ilyenkor ugye az a szokás, hogy a fülkéket kiürítik, és újra temetnek bennük. Szerencsére dr. Medvegy János apátplébános a szokásostól eltérően, megkereste a Jász Múzeumot, hogy volna e kedvük feltárni azokat a sírhelyeket, melyeknél már nem lelhető fel hozzátartozó. Egy ilyen ritkaságszámba menő ajánlatot egy jó múzeumigazgató még akkor sem utasít vissza, ha tisztában van vele, hogy egy fillér sincs a munkálatokra. Kilincsel, baráti kapcsolatokra támaszkodik, de nem hagyja veszni a lehetőséget. Jelen esetben is ez történt. H. Bathó Edit az ország több sarkából hívta össze azokat a kollégáit, akik pusztán a kihívás izgalma és a szakmai különlegesség okán, ingyen vállalták, hogy segítenek a feltárásban.

Képek a Galériában!- Borzasztó hidegben kellet dolgoznunk lent, de egy hétig éjjel-nappal ott voltunk, hogy kihasználjunk minden percet - mondja az igazgatónő. A fülkék takarásait már megette az idő, a fatáblák szétmállottak, a nevek olvashatatlanok voltak. A IUSTA Temetkezési kft. segítségével bontottuk meg a fülkéket, melyekben a koporsó fedelek jó része épségben volt, ám a testeket tartalmazó alsó részek nagyon rossz állapotúnak tűntek, nem volt egyszerű egyben kiszedni azokat a helyükről. Az antropológusok szomorúan állapították meg, hogy egyetlen ép csontvázat sem sikerült fellelni, a ruhadarabokból porszerűen hullattak ki a maradványok. Amit a csontokból meg tudtunk menteni, azt elszállították a Természettudományi Múzeumba, ahol további vizsgálatoknak vetik alá majd azokat.
Az épen maradt koporsófedelek szerencsére azt is jelentették, hogy a szakemberek három-négy koporsó kivételével meg tudták állapítani a bennük nyugvók kilétét. A koporsók nagy része a szokásos, festett deszkakoporsó volt, ám kettőt - melyekben Bartsik Józsefné illetve Dósa József jászkapitány második felesége, Fehér Erzsébet pihent - porcelánszegekkel vertek ki. Ez ritkaságnak - és természetesen a gazdagság jelének - számított akkoriban.
A kriptát 1784-ben nyitották, a most fellelt koporsók legrégebbije 1794-ből származik, tehát a legkorábbi időkből is sikerült megmenteni leleteket. Közülük a nagyobbak - koporsófedelek, halóruha, kalap, főkötő - restaurálása már folyik, ami komoly összegeket emészt fel, szerencsére erre már sikerült támogatást szerezni a múzeumnak. Összesen 146 leletet találtak olyan állapotban, hogy restaurálással meg lehet azokat menteni. Mindegyik helyrehozatalára persze nem futja a pénzből, ezért a kisebb darabokat az Iparművészeti Egyetem hallgatói szakmai gyakorlat keretében hozzák rendben, ami mindkét félnek hasznos. Összesen három év áll a szakemberek rendelkezésére - eddig futja a pénzből - hogy rendbe tegyék a leleteket, azaz még egy évük van hátra.
Képek a Galériában!Ám ha szépen rendbe is teszik mindet, akkor ott a következő probléma. Mi legyen a sorsuk, hova kerüljenek. A múzeumnak sajnos nincs olyan helyisége, ahol megfelelő körülmények között ki lehet a tárgyakat állítani. A már restaurált leleteket pillanatnyilag egy pincében illetve egy félig földbe vájt kis kamrában tartják, ahol közel ideális a páratartalom és a hőmérséklet. Ez azonban hosszútávon nem jelent megoldást.

- A város pillanatnyilag nem tud számunkra kiállító- és raktárhelyiséget biztosítani - mondja H. Bathó Edit. Talán a legalkalmasabb a volt ÉMÁSZ székház lenne, de ha el tudják adni jó pénzért, miért is adnák ide nekünk.
Így tehát az országos szinten is ritkaságnak számító - Gyöngyösön és Vácott voltak csak ilyen feltárások az utóbbi időben - és szakmai szempontból is szenzációnak nevezhető lelet együttes sorsa egyelőre sok fejtörést okoz.

De még ha ez lenne a legnagyobb gondjuk…

- Nemrégiben betört egy vitrinünk. Kétségbe estünk, mert majdnem egy havi keretünket vitte el - kezd bele a szomorú dolgok sorolásába az igazgatónő.
Na persze nem a vitrin javítása volt olyan sok, hanem az ilyesmire szánható pénz ilyen kevés.
Harmincötezer forint. Fagyit venni rengeteg, ha viszont egy múzeumnak havonta ennyiből kell gazdálkodnia, nevetségesnek tűnik. Vagy mondjuk inkább nyugodtan, hogy döbbenetes. Már pedig a Jász Múzeumnak, miután a béreket és a rezsit kifizetik, harmincötezer forint marad egy hónapra a központi múzeumi keretből. Ennyiből kell fedezni az aktuális költségeket, a takarítószereket, az izzókat, a hirtelen jött kiadásokat és ez szolgál a havi egy „szolgálati út” fedezésére is. A belépőjegyek sem segítenek, azokat küldik a nagy közös kalapba.

- Az izzókat takarékosságból mindig lekapcsoljuk, ha nincs vendég, de a sok kapcsolgatástól hamar kiégnek. Volt hónap, hogy a harmincötezerből tízezret az égőkre adtunk ki - hangzik a szomorú mérleg.
Az, hogy nem került lakat még a múzeumra, azért van, mert az Alapítvány által kiadott könyvek szépen fogynak és pályázatokat is nyernek. A technikai eszközeiket is így tudják beszerezni. Bár nem az önkormányzathoz tartoznak, idén is kaptak onnan 1.250.000 forintot. Ezek azok az összegek, melyeknek egy évre beosztva, elégnek kell lenniük mindenre.
De még ez is kevés volna, ha nem lennének az önkéntesek. Ők azok, akik hétvégén ügyeletet adnak, hogy nyitva lehessen a múzeum, ők segítenek a rendezvények lebonyolításánál.

- Nem lehetünk elég hálásak nekik. Ugyanakkor pontosan így kezdődött minden annak idején is - röppent vissza a múltba H. Bathó Edit. - A múzeum megnyitásakor tanítók, hivatali alkalmazottak, berényi polgárok segítették ilyenformán a múzeumot - és most, a 135 éves évfordulón ismét itt tartunk.
Mert bizony jubileumi év ez. Idén ünneplik a múzeum alapításának 135. évfordulóját. Októberben ennek jegyében több programot is szerveznek majd, a forintok félre tétele már elkezdődött, hogy méltó legyen a rendezvény az alkalomhoz. Május 20-án pedig a hagyományosan nagy sikert arató történelmi játszóházat rendezik meg ismét, ezúttal a török hódoltság korába viszik el a gyerekeket. Június 20-án pedig a Múzeumok éjszakájához csatlakoznak, idén a Szentiván éji tűzugrást is a múzeum szervezi. És persze folyamatosan újabb könyvek kiadására készülnek, mert minden bevételre szükség van. Annak ellenére azonban, hogy a helyzet nem rózsás, a kesergés helyett inkább rátesznek még egy lapáttal.
Ötletek, álmok bőven vannak, ha sikerül jól pályázniuk, még pénz is kerül hozzá. Ami meg hiányzik, azt kipótolják szívvel és lélekkel.
Szerencsére abból még futja jó darabig.

( A feltárásról készült fotókat a Jász Múzeumtól kaptuk. - Köszönet érte.)