Légből kapott allergia

A Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság adatai szerint 2,5-3 millió ember küzd különböző szintű allergiával ma Magyarországon, és évente mintegy 200 ezerrel nő a betegek száma. A társaság szerint a társadalombiztosítás évente mintegy 8 milliárd forintot költ az allergiával kapcsolatos betegségekre. Az allergiát okozó anyagok sokfélék lehetnek, de azok az allergének, melyekkel most, ebben az írásban foglalkozunk azok a pollenek.

A virágporban ugyanis olyan fehérje természetű anyagok vannak, amelyek allergiás típusú betegségeket váltanak ki. Ennek kellemetlen tünetei szerencsés esetben csak néhány hétig tartanak, máskor viszont kora tavasztól akár a tél beálltáig is eltarthat a tüsszögés a köhögés és a szemgyúladás. Súlyosabb esetben akár asthmát is előidézhet.

A pollenallergia feltehetően egyidős az emberiséggel. Az utóbbi időben azonban a közvélemény egyre többet hall erről a betegségről és többet is szenved tőle. A virágpor által előidézett allergiás panaszok kialakulásában az örökletes tényezők mellett a környezeti ártalmaknak – például az állandó stresszhelyzeteknek – is komoly szerepe van, melyek annyira megterhelik a védekezési rendszert, hogy az nem képes a pollenallergiát okozó kémiai anyagok közömbösítésére. A gyógyszeres kezelésen túl a gondozottabb, rendezettebb természeti környezettel és az egészségesebb életmóddal előrébb tarthatnánk a pollenallergiás megbetegedések visszaszorításában.

Magyarországon 1989-ben kezdődtek az allergiával kapcsolatos kutatások. Ennek eredményeképpen ma már ismerjük a pollenallergiát kiváltó növényfajokat és az úgynevezett pollenszezonokat. A három nagy pollenszezont tavasszal a barkás fák, nyáron a füvek, ősszel pedig a gyomok okozzák. A pollenek egyrésze elvégzi a beporzást, legnagyobb része elporlad, eloxidálódik, és szerves anyagként bekerül a talajba. A megtermelt virágpornak aránylag kis hányada jut belégzéskor az ember tüdejébe. Az eddig megismert mintegy negyedmillió virágos növényfajnak csak alig egy ezreléke termel allergizáló hatású virágport. Ez azonban éppen elég ahhoz, hogy a rá érzékeny emberekben kellemetlen tüneteket váltson ki. Hazánkban mintegy hatvanféle ilyen növényfaj él, de klinikai jelentősége ennél jóval kevesebbnek van. Legveszélyesebbek a szélbeporzású, igen sok virágport termelő fák, füvek és gyomnövények.





A fafajok közül a mogyoró – korai tavasz esetén – már januárban, februárban virágzik és egyetlen barkás virágzata négymillió pollent juttat a környezetbe, az éger porzós barkája pedig februártól április végéig több mint négy és félmilliót. A nyírfa virágpora az egyik legveszélyesebb allergizáló anyag. Áprilisban, májusban virágzik és egyetlen porzós barkája akár hatmillió virágporszemet is termel. A platánt sorfának, parkfának ültetik és veszélyessége abban rejlik, hogy mivel a városok utcáit szegélyezik vele így a virágpora könnyen bejut a légutakba. Az említett fafajokon kívül allergizáló hatásúak még a gyertyán, a kőris, a juhar és a tölgyfák is. Körültekintően kell tehát eljárnunk, hogy városunk szépítése során milyen fafajokkal gazdagítsuk a palettát.

A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a három pollenszezon közül a tavaszi – amelyre a barkás fák pollenje a jellemző – kevesebb és könnyebb lefolyású megbetegedéseket okoz mint a nyári fű és gyomszezon. A fűfélék szélbeporzásúak ezért rengeteg pollent termelnek. Hazánkban a fűpollenszezon májusban és áprilisban van. A fűpollenek által okozott allergiás panaszok mérséklése végett szükség van a kultúrpázsitok gondozására, valamint az útszélek, mezsgyék és füves parlagok virágzás előtti rendszeres kaszálására. Az allergiát okozó gyomnövények közül az üröm és a parlagfű a legveszélyesebb. Az ürömfajok közül a legtöbb problémát az egész országban elterjedt, úton-útfélen előforduló gyomnövény a fekete üröm okozza, amely felállószárú, dúsan elágazó, két méterre is megnövő dudva. Júniustól októberig virágzik, de csúcsvirágzása júliusban, augusztusban van, és ilyenkor kerül legtöbb virágpora a levegőbe. Észak-Európában a nyír mellett ez a faj okozza a legtöbb későnyári pollenallergiát.

Külön fejezetet érdemel a fekete ürömnél is veszedelmesebb, pollenallergiát okozó gyomnövény a parlagfű. Ez az Amerikából - állítólag katonabakancsok talpán - behurcolt gyomnövény sajnos hazánkban nagyon jól érzi magát. A század eleje óta az egész országban elterjedt. Írhatnám azt is, hogy Magyarország immáron parlagfű nagyhatalom. A parlagfűnek több elnevezése is ismert. Hívják szerbfűnek, paradicsomgyomnak, de a legismertebb neve a vadkender, pedig semmi köze a kenderhez. A magyar neve igen találó, mert a parlag területeket kedveli, és szinte elsőként lepi el az elhagyott földeket. /lásd: Neszűr/ Júniusra, júliusra fejlődnek ki méteres példányai, és tömegesen virít augusztus végén és szeptember elején. Igen sok virágot hoz és feltűnően nagy mennyiségű virágport szór a levegőbe. Hazánkban azért fordul elő tömegesen, mert éghajlati adottságaink igen kedvezőek számára és nálunk nincsenek természetes kártevői, de kedvez terjedésének a környezeti kultúránk alacsony színvonala is. Egyetlen növény egy szezon alatt akár 8 milliárd pollent juttathat a levegőbe, pedig az arra érzékenyeknél már néhány virágporszem is elegendő az allergiás tünetek kiváltásához. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a parlagfű több pollenallergiás betegségért felelős, mint az összes többi allergizáló növény együttvéve.

Az allergizáló növények elleni küzdelem azonban nem jelenthet keresztes háborút hazánk őshonos növényei ellen.
A környezeti rendszerekbe történő drasztikus beavatkozásnak ugyanis beláthatatlan következményei lehetnek. Fontos azonban a parlagfű folyamatos és minden lehetséges eszközzel történő irtása. Fontos, hogy a parlagfüvet a virágzás, pollenképződés előtt lehetőleg teljesen irtsuk ki, az oldalhajtások képződését pedig akadályozzuk meg. Ez történhet kézi gyomlálással, kaszálással és kémiai védekezéssel. Jó ha tudjuk, hogy azokon a területeken, ahol a klímának és talajtani adottságoknak megfelelő természetes zárt növényzet alakul ki, ott a parlagfű 2-4 év alatt eltűnik, illetve a versenyképesebb fajok kiszorítják. A parlagfű okozta problémák eddig három európai országban – Magyarországon, Olaszországban és Franciaországban – váltak olyan méretűvé, hogy szükségessé vált a szervezett fellépés. Míg Magyarországon elsősorban parlagfűirtó-kampányokkal és széleskörű társadalmi felvilágosítással próbálkoztak, addig Olaszország a kanadai modellt részesítette előnybe, melynek lényege, hogy a saját területükön parlagfűirtást nem végzőket szigorú törvények alkalmazásával kényszerítsék a növény elterjedésének visszaszorítására.

Van tehát honnét és mit tanulnunk, de addig is ameddig meghátrálásra nem kényszerítjük ezt az „amerikai átkot” mármint a parlagfüvet, addig is egészségesebb életmóddal, gondozott, tisztább környezet megteremtésével, a rudeális területek felszámolásával minden bizonnyal csökkenteni tudjuk az allergiás megbetegedések számát.

Szórád Sándor
Környezetvédelmi szakmérnök, Ökológus