Pillanatfelvétel... Hangulatok ... Csángó Fesztivál harmadik nap

A tegnap reggel valóban borús hangulatban indult, hiszen az időjárás ott folytatta, ahol előző este abbahagyta. A szervezők lélekben már fel voltak készülve a szerda estihez hasonló forgatókönyvre, de ahogy kezdtünk belefordulni a délutánba egy-két napsugár utat talált magának a felhők között és hamarosan ragyogó napsütés borította a főteret és környékét. A szervezők feszültsége is kezdett oldódni. Egyre többen gyűltek össze a nagyszínpad előtt és a Margit szigeten, hogy belekóstoljanak milyen hangulat vár rájuk az előttünk álló napokban.

Az este egyik fő programja Palya Beának és az ő egyszemélyes „zenekarának” Szokolay „Dongó” Balázsnak koncertje volt. Néhány éve már voltak a Csángó Fesztivál vendégei és hatalmas sikert arattak. Nos, most is csak pillanatokba tellett, hogy az énekesnő varázslatos személyiségével és különleges hangjával bűvkörébe vonja a nézőteret teljesen megtöltő hallgatóságát. Az igazság, hogy ha akartuk volna, akkor sem tudtuk volna kivonni magunkat a hatása alól, de szerintem ilyen meg sem fordult senkinek a fejében… Sőt, szinte azonnal engedve az alig észrevehető „invitálásnak” a közönség néhány számnál társául szegődött ennek a két csodálatos zenésznek. A ráadás sem maradhatott el, bár ez esetben ez is igazán az estéhez illett, hiszen egy korábban „tanult” dal közös éneklése volt az utolsó szám. Az természetes, hogy a közönség felhőtlenül élvezte az este ezen részét. Az azonban csak kevesek „kiváltsága” volt, hogy láthatta, milyen boldog volt a két előadó a színfalak mögött.

Egy rövid szünet után – ami nem is ártott, hiszen egy teljesen más élményre kellett ráhangolódni – a Magyar Nemzeti Táncszínház Monarchia című előadása következett. Nem hiszem, hogy itt és most lenne különösebb értelme a történet részletes bemutatásnak, bár szó se róla megérne egy misét. Röviden annyit, hogy a darab az Osztrák – Magyar Monarchia (azt hiszem nem alaptalanul volt az akkori Európa egyik legsokszínűbb, és legdinamikusabb állama) életéből mutatott be képeket a koreográfia és a tánc számtalan eszközével. A publikum nem győzte kapkodni a fejét, hol a lélegzetelállító szólóktól, hol pedig a szívszorongató színpadi képektől. A végkifejlet egy fergeteges finálé, magától értetődően kétszer... és mondhatnám falrengető siker, de hát ezúttal a helyszín nem kőszínház volt..

Újabb szusszanás és egy kis séta... irány a Víz utca, amelynek színpadát addigra már teljesen belakta az este harmadik nagy fellépője az egyre nagyobb országos népszerűségnek örvendő Cimbali Band. Őket Berényben nem kell különösebben bemutatni, nem csupán azért, mert idén tavaszon már vendégeskedtek városunkban, hanem azért sem, mert az együttes vezetője tanított a zenész táborunkban, illetve a prímásuk éppen szerda este lépett fel saját zenekarával. Egyébként is nagy népszerűségnek örvendenek Jászberényben. Aki azt gondolta, hogy a szabadtéri színpadon a hangulat elérte a csúcspontját és onnan már csak lefelé van, nagyot tévedett, mert a régi és új Cimbali Band slágerek olyan fergeteges hangulatot teremtettek, hogy az messzire hallatszott…

Minderről a képre kattintva meg lehet győződni a galériában