Mézesmadzag

A mézeskalács a kedvenc mézes süteménye, Lesták Anitának, bár ő maga inkább csak fogyasztja, mintsem készíti azt. A méhészettel kapcsolatos kérdésekben ugyanakkor valószínűleg otthon van, hiszen a csinos külső mellett ez volt a másik fontos szempont, ami alapján végül a húszéves nagykátai lány lett a XXII. Mézvásár Mézkirálynője.

A címre pályázó 14 csinos hölgy - akik közül első udvarhölgy a székesfehérvári Selmeczi Anna Zsófia lett, a második udvarhölgy címét pedig a szigethalmi Szikszai Zsuzsa nyerte el - kétség kívül megédesítette a Bercsényi úti Sportcsarnok környékére ellátogató több ezer kíváncsiskodó szombat délutánját.

Azért a méhészek - mert mégiscsak ők voltak a nap főszereplői - inkább a szakmával kapcsolatos kérdések, újdonságok, bemutatók miatt jöttek Jászberénybe, és nem is kevesen. Idén minden eddiginél több kiállítót köszönthettek a szervezők. Az ország minden csücskéből, sőt külhonból is jöttek árusok és érdeklődők egyaránt. No ha jöttek, nem jöttek hiába, volt itt minden, mi méhésznek ingere. Nemcsak a méhészettel kapcsolatos technikai újdonságokkal ismerkedhettek meg az erre fogékonyak, de beszerezhették a szükséges eszközöket, tanácsokat kaphattak, és előadásokat hallgathattak a szakma jeles képviselőitől.

Persze akit nem a méhek szeretete, hanem maga a méz csábító íze hozott ide, annak sem kellett csalódnia, hiszen kedvére válogathatott a portékákból. Nem valószínű, hogy akadt, aki ne talált volna kedvére valót a számtalan ízben kínált, különböző fajtájú méz közül. Már ha éppen a kóstolást, a vásári forgatagot választotta és nem a színpad előtt töltötte idejét, ahol a Rékasi-Détár házaspár és a Jászság Népi Együttes ifjú táncosai szórakoztatták a Sportcsarnokot megtöltő nagyérdeműt.

Molnár Györgynek, a vásárt szervező Szatmári László Méhész Egyesület vezetőjének nincs oka panaszra. Huszonkettedszer rendezték meg a Mézvásárt Jászberényben, mely az idők során a város egyik legnagyobb és legnépszerűbb rendezvényévé nőtte ki magát. A csapnivaló Expo után jó volt látni, hogy lelkesedéssel - és persze rengeteg munkával - igenis lehet országra szóló, színvonalas rendezvényt tető alá hozni kis városunkban. (Még ha a tető alatt – jelesül a Sportcsarnokban - a légkondicionáló hiánya miatt szakadt is az emberekről a víz.)

Ám ez nem a méhészek sara. Ők, mint hosszú évek óta mindig, idén is elhúzták előttünk a mézesmadzagot, mi pedig szokás szerint ráharaptunk. És ez mindkét félnek jó volt.