A vetítő meséi

Volt egyszer egy filmklub a címe a Múzeumi Esték keretén belül, a Jász Múzeumban tartott filmvetítéseknek. Mivel a második előadáson is túl vagyunk, mondhatjuk: volt kétszer filmklub - és reméljük, lesz harmadszor is.

A hatvanas-hetvenes években virágkorát élő Lehel Filmklub egykori tagjai, Baráth Károly, Dalmadi István és Ludnai Márton, ezúttal is ínyencségekkel - és egy kis meglepetéssel - szolgáltak az érdeklődőknek. Harminc-negyven évvel röpültünk vissza az időben, mikor elkezdett berregni az öreg vetítőgép a hátunk mögött. Eredetileg három kisfilmet mutattak volna be, de megtoldották még kettővel, és azt kell, hogy mondjuk, jól tették.

A grátiszként bemutatott Kánai menyegző valamikor 1966-ban Jásztelken készült. A film a Bibliából ismert témát egy „asszonybál” keretében feldolgozó, helyi asszonyok által rendezett mulatságáról szól, akik évszázadokon át rájuk hagyományozott rítus szerint játsszák el a menyegző történetét. Ma már ez a szokás nem igazán él, az ebben a filmen megőrzött formában pedig egyáltalán nem lehet találkozni vele. A filmet profi rendező készítette, a Lehel Filmklub az operatőri munkákat végezte. Az idő által megviselt szalag ellenére csodát láthattunk. Ám a másik meglepetés film se volt különb.

Az a hetvenes évek második felében készült, és a berényi néptánc világába kalauzolta el a nézőket – akkor is és most is. Az (akkor még) Szövetkezetek Jászság Népi Együttese munkájába pillanthattunk be és a kuriózumoknak számító képéken feltűnt jó pár régi néptáncos arca, így Papp Imrének a hetvenes évek dizájnját tükröző alakja is, de bizony láthattuk Bathó Editet is, fiatal lányként mesét mondani. Hiába, a dobozokban érlelődő celluloidokon néha bizony kincsek rejlenek.

Középen, takarva, a riporter szerepében Papp Imre

És kincs volt a következő két film is. Az egyik az MHSZ ejtőernyős csapatáról szólt, és mivel az izgalmas képek mellett a zenei aláfestés egyetlen énekelt strófából állt, a végére kívülről fújtuk: „ A honvéd ejtőernyős vadász, még a sast is lepipálja…”

A hatvanas évek második felére tehető az a film, mely a szokásos városi május 1-jei felvonulást rögzítette. A Tanácsháza lépcsőjén álló akkori városvezetés - és a mögötte épített hatalmas vörös csillagos díszlet-bástya - előtt hosszú sorokban vonultak el a város üzemei. És a film tanúsága szerint akkoriban bizony volt belőlük nem kevés… A közönség soraiban ülő idősebb nézők ráismertek egy-két arcra, de maga a felvonulás hangulata is remekül lejött a vászonról.

És hogy ne higgyük, hogy a filmesek élete akkoriban fenékig tejfel volt, az utolsó alkotás a Tanyamozik korszakába vitte el a nézőket, mikor Ludnai Marci bácsi autójával úttalan utakon járta a tanyaközpontokat, a csomagtartóba pakolt vetítővel, hogy a jeles alkalomra összegyűlő nézőknek levetítse az éppen aktuális filmet. Legendás idők voltak – mondta Baráth Károly – ki milyen magas volt, annyi téglát hozott ülés gyanánt magával.

Bár az idők változnak, a szerdai estén levetített filmek ma legalább akkora, ha nem nagyobb sikert arattak, mint egykor. Azt azonban, hogy lesz-e harmadik előadás, a filmek rossz állapota miatt még nem merték a volt klubtagok határozottan megígérni, mindenesetre egy Lehel Vezér Gimnáziummal kapcsolatos anyagot próbálnak most megmenteni. Mi meg csak remélhetjük, hogy sikerül és ismét varázslatban lesz részünk.