Tanár úr kérem… Milyen is volt az a XX. századi Európa?
A rendhagyó „történelem órának” ezúttal a MaloM színház adott otthont. A téma tényleg a XX. századi Európa volt. Igaz ezúttal az „óra” alapját nem valami iskolai tankönyv adta, hanem Patrik Ouředník Europeana című regénye, amit Gyarmati Kata öntött „emészthető” formába.
És kezdődött az óra... Csernik Árpád tanár úr pedig lendületesen belecsapott a témába. Ballal lazán kanyarított egy kontinens térképet a táblára és már el is indult az ismeret áradat. Történt mindez folyamatosan szaporodó ábrák kíséretében, ahogy az a múlt századi tanárok esetében megszokott volt… Na, igen a kréta nem árammal működik, így akkor is remekül használható, amikor más "szemfényvesztő" oktatási eszközök nem… nem is nagyon emlékszem, hogy pánikba esett volna akármelyik középiskolai oktatóm is, ha gyorsan egy magyarázó ábrára volt szüksége.
Szóval sorjáztak az érdekesebbnél érdekesebb és furcsábbnál furcsább anekdoták, tények, legyen szó az I. világháború kirobbanásáról, vagy éppen a Normandiai partraszállásról. Időnként jókat kuncogtunk egy-egy karcosabb megjegyzésen – mert azt is köztudott, hogy az igazi tanárok egyik legfontosabb eszköze a humor volt - mert hát azokból sem volt hiány. Magától értetődő, hogy ha átfogó képet akarunk adni a múlt század európai történéseiről, akkor nem kerülhető meg az élet más területeinek felvillantása sem, legyen szó a higiénia fejlődéséről, a melltartó „tündökléséről” vagy éppen a Barbie babáról. Mondanom sem kell, hogy tanár úr nem is hagyta figyelmen kívül ezeket a "történelmet befolyásoló" eseményeket sem.
Mindezt természetesen sziporkázó ábrák kíséretében. Ahogy közeledtünk az óra végéhez az időnként furcsa, néhol bizarr anekdotákból szépen kialakult egy meglehetősen színes, sokarcú, de leginkább zaklatott XX. századi Európa képe. Akik akárcsak két-három évtizedet is töltöttek abban a korban bizton ráismertek.
Tanár úr egyetlen pillanatra nem engedte el a "diákjai" figyelmét, mert érdekes lendületes előadói stílusa, a remek videó betétek – azért ő is vállalt egy kis kockázatot, meg aztán a multimédia századvégi oktatásnak szerves része lett (szerencsére most nem volt áramszünet) – választották el, vagy kötötték össze a különböző témákat... az ábrákról már nem is beszélve. Talán Nagy Bandó Andrástól láttam ilyet... valamikor a nyolcvanas évek legelején az akkor nagy népszerűségnek örvendő karikatúra estjén.
Tárgyilagos volt? Talán… Arra azonban nagyon ügyelt, hogy a hallgatóságnak ne legyen lehetősége felvenni az ideológiai szűrővel ellátott szemüvegét az elhangzottak értékeléséhez…. egyszerűen nem adott rá időt. Igen… így aztán tárgyilagos volt, megengedve, hogy az elhangzottakat ki-ki hazafelé úton esetleg másként fűzze össze. Azonban, ha csak az óra végeztével csak annyi történt, hogy csettintettünk egyet és azt mondjuk, kár lett volna kihagyni ezt az előadást...már megérte ez az esti iskolai tanóra.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges