I.Jászberényi Táncpanoráma – Feketetó – a vásárok vására

A feketetói vásár, ami minden bizonnyal Európa egyik, ha nem a legnagyobb vására több mint kétszáz éves múltra tekinthet vissza. Feketetó (Negreni) a Királyhágón átvezető főútvonal mentén, Erdély történelmi határán, a Sebes-Körös partján fekszik, több társadalmilag és gazdaságilag különböző térség találkozásánál. Néptáncos körökben régóta közkedvelt, hiszen sok számukra kincset érő dologra lehet ott szert tenni és ha valaki szerencsés igen jó áron. Sajnos az idő, mint annyi más hagyományos vásárt, ezt is "bedarálta", zsibvásárrá és turista látványossággá alacsonyította. A Duna Művészegyüttes épp ennek okán készített egy tánc előadást a híres vásár mai arcáról. Ez volt az I. Jászberényi Táncpanoráma záró műsora.

Az együttest nem kell különösebben bemutatni a néptánc kedvelők körében, hiszen számtalan kiváló előadás fűződik a nevükhöz. Így egyáltalán nem volt csoda, hogy szép számú közönség gyűlt össze a szabadtéri színpadon. Az darab nem titkolt célja, hogy bemutassa, miként tűnik el a különböző kultúrák párbeszéde ebből a tradicionális eseményből. Valamikor itt, ahol a zene, az ének és a tánc folyamatos része volt a vásárnak, nem csak portékák cseréltek gazdát, hanem különböző zenei és tánc elemek is itt kerültek át egyik tájegységről a másikra. Mára ez sajnos szinte teljesen eltűnt. Talán csak a nagy fekete kalapos „gábor cigány” férfiak maradtak fent, minden mást maga alá gyűrt a nejlon szatyor, gagyi egyen napszemüveg, a tradicionális zenének helyét a diszkó bitorolja, az egyéni táncot a „tömegvonaglás". Szó se róla, nem valami vidám történet, mindezt erősítette a színpadot és ruhákat uraló sötét – gyakorta fekete – árnyalat, ami ezúttal sokkal inkább a folyamatot jelképezte, mintsem a vásár helyét szimbolizálta… Szóval nem egy vidám történet, de…

Mi más is lehet egy ilyen darabnak a zenei és táncos alapja, mint a román, magyar és a cigány tánc. Ettől kezdve, viszont komoly történet ide, baljóslatú színpadképek oda, csak ámultunk ezen a hetven perces csodán, amit a táncosok a színpadra varázsoltak. Időnként felfoghatatlan virtuozítással ropták a férfiak és ha úgy adódott a nők egyaránt. A közönség csak ámulattal, figyelt és mikor már nem bírta magában tartani érzelmeit, bizony a nyíltszini taps is felcsattant. A végéről nem is beszélve, amikor több ráadásra „kényszerítették” az előadókat, akik állták a sarat, pedig bizony patakzott a víz róluk.

Jászberénybe beköszöntött a nyári tánc szezon egy vadonatúj eseménnyel, amiről csak annyit, reméljük lesz folytatás. És akkor ez a táncszerető közönség még sok-sok változatos előadásnak lehet tanúja a jövőben.

Természetesen, megpróbálkoztam fotózással… az esélytelenek nyugalmával, mert az igazi cigánytánc úgyszolván, lefényképezhetetlen. Hogy mire jutottam az a galériában látható. Katt’ a képre.