Hazatérés

A Kaukázus hegyeiben vagy Vlagyikavkaz utcáin járva, mindenki ismerősként kezelt minket, tudták, hogy Európa közepén élnek az ő jász testvéreik és mindenki mindent elkövetett, hogy valóban testvéri fogadtatásban legyen részünk - mesélte Hortiné dr. Bathó Edit, a Dr. Dobos László és Kovács J.Béla társaságában, május közepén tett oszétiai utazásukról. Ez egy olyan út volt, ahol rossz dolgok nem is történtek velünk. Hét napon át, reggeltől estig szerettek minket - mondta a Jász Múzeum igazgatónője, aki a Déryné Művelődési Központ Világjárók sorozatának vendégeként tartott előadást hétfőn délután egyhetes utazásukról.

Képek a Galériában!Közös őseink, az alánok egy része még a tatárok elől menekülve vetődött Európának ebbe a szegletébe, ahol mi ma is élünk. A többiek felhúzódtak a Kaukázus magasabb részeibe és egy viszonylag zárt közösségben éltek ott, az 1700-as évek végéig. A síkságra visszatérve alapították meg Vlagyikavkazt, mai fővárosukat. A történelem szele szétválasztotta az oszéteket, a déliek Grúziában élnek és eddig függetlenségi törekvéseik eredménytelenek maradtak. Az északiak, ahol a jász küldöttség is járt, az orosz részen, autonómiában élnek. Észak Oszétiában a legutóbbi népszámláláskor hétszázezren laktak, ebből háromszázezren Vlagyikavkazban.

A két nép valamilyen szinten eddig is tisztában volt rokoni szálaival, a hetvenes években már jártaki is oszét tudósok itt Jászberényben, ám a politikai helyzet olyan volt, hogy oda kiutazni, főleg kutatni, nemigen lehetett. A kilencvenes évek közepén Oszétiában egy könyv is megjelent a közös származásunkkal kapcsolatban, az ezredforduló előtt és után pedig oszét kórusok is jártak itt, ennél szorosabb kapcsolat azonban nem volt a két nép között.

A fordulópont Temina Tuajeva filmrendezőnő alán ősöket kutató filmje volt, melyek által az oszétek közelebbről megismerkedhettek a Magyarországon élő, alán származású testvéreikkel. Ott a film nagy sikert aratott és sokakhoz eljutott, ezért is volt, hogy a küldöttség tagjai közül Bathó Editet és Dr. Dobos Lászlót - kik az említett filmben nyilatkoznak - többen fel is ismerték, arról pedig, hogy alánok, jászok élnek Európában, még a hegyi pásztoremberek is tudtak.

Oszétiai képek a Galériában!Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Húsvét körül meghívó érkezett az Oszét Parlamentből, hogy május közepén szívesen vendégül látnának egy jász küldöttséget. Az idő rövidsége ellenére sikerült megszervezni az utat. A résztvevőknek - mint említettük,a küldöttségnek még Dobos László a Jászok Egyesületének ügyvivője, illetve Kovács J. Béla irodalomtörténész, műfordítóvolt a tagja - csodálatos élményekben volt részük. A vetítéssel kísért előadás képei alatt az út legérdekesebb, legfelemelőbb pillanatairól hallhattunk. Az oszét vendégszeretetről, az ünnepi, négy-öt órás étkezések szigorú ceremóniájáról, a közös nyelvi emlékekről éppúgy, mint arról, hogy ezt a kapcsolatot jó lenne tovább vinni, komolyabb szinten is, hiszen erre az oszét fél nyitott.

Az első jász küldöttség járt kint, de remélhetőleg sok követi még – mondta a múzeum igazgatónője, aki szeretné, ha a civil szféra is éppúgy kapcsolatot alakítana ki az oszétekkel, mint ahogy működik az a jelenlegi testvérvárosok esetében is.

Akik kíváncsiak voltak az úti beszámolóra, egy gyönyörű ország vendégszerető népéről hallhattak. Egyetlen gond, hogy kicsit messze van, de ha eddig futottunk a tatárok elől, nincs mit tenni. Ami talán elriaszthat néhány látogatót, az a vendégeknek kötelezően tálalt hideg birka, annak minden alkatrészével és belsőségével, melyet nem igazán illik visszautasítni. Ám ez legyen a legnagyobb baj, biztos van Vlagyikavkazban is Mekdonáldz vagy egy étterem, ahol lehet rendelni egy jó bécsi szeletet. Innentől semmi akadálya, hogy többen is ellátogassunk egykor elhagyott testvéreinkhez. Ők mindenesetre várnak minket.

Az előadáson levetített képek jó részét megtalálhatják honlapunk Galériájában is.

Az Oszétiában készült képeket megnézheti Galériánkban!