Szeretteink emlékére

A Mindenszentek és Halottak napja előtt már a középkor óta tisztelgünk. A kelta eredetű ünnep első éjszakája a Halottak estéje is egyben. Ilyenkor mindenki rendbe teszi szerettei sírját, koszorúval díszíti a fejfát, rendbeteszi a sír környékét. Nincs ez másképp idén sem.

Nem múló szeretettel, sokan csak nagyon lassan enyhülő fájdalommal veszik az irányt november első és második napján a temetők felé, a rengeteg virág- és mécsesárus között haladva, hogy leróhassák tiszteletüket ezen a napon is. Krizantémok, mécsesek, gyertyák táncoló lángja öltözeti szép fénybe a temetőket ezen az estén. Persze, nem csupán e két napon emlékezünk. Sokszor felidézzük a szép pillanatokat, közös nevetéseket, élményeket és mindannyian próbálunk enyhíteni a fájdalmon, amelyet egy szeretett ember elvesztése okoz.

Többeknek nem segít a temetők látogatása, másnak pontosan az ad némi megnyugvást, hogy gondoskodását ily módon megőrizheti, a világító mécsesek és vázában álló virágok képével térhet haza.

De ne csupán a holtakra figyeljünk, legyünk egymással türelmesek, vigasztaljuk azt, akinek szüksége van rá vagy éppen segítsünk felidézni a kedves és megismételhetetlen pillanatokat, hogy a szomorúságon kívül néhány mosoly is költözhessen az arcokra!

Vaprezsán Viktória

A képre kattinva Szalai György többi fotója is elérhető a Galériában