Várni a Karácsonyt….
Elérkezett advent utolsó vasárnapja, a város főterén összegyűlt jászberényiek – mint ez időtájt annyian mások is kerek e világon - meggyújtották a negyedik gyertyát. Délután némi hóesés köszöntött ránk - s bár estére már látszott, hogy karácsonyra inkább csak latyak lesz belőle – a fehér díszlet még egy kicsit hozzátett az ünnepi hangulathoz. Jó volt látni, hogy mennyien érezték úgy, hogy - hideg ide vagy oda – érdemes egy kicsit kijönni a gimnázium előtti karácsonyi faluba. Mindegy hogy a műsor, a hagyományok vagy a forraltbor-zsíroskenyér páros hozott össze bennünket, lényeg az, hogy együtt voltunk.
Hideg van…Toporgunk a hóban, tenyerünket, torkunkat gőzölgő italokkal melegítjük. És persze egy kicsit melegszik a lelkünk is… Mert hát az ember erre vár egész évben… No nem nagyon gondolunk rá tavasztól őszig - van ugye dolgunk, gondunk-bajunk millió - csak szép lassan lopódzik be a tudatunkba: hoppá, megint eltelt egy év… itt az Advent, jön a Karácsony…. És milyen jó is készülni arra... Kinek lélekben, kinek sokkal tárgyiasultabb formában, de bizony jó…
Személy szerint nem tudom, mi a nagyobb élmény… várni a Karácsonyt, látni, ahogy lassan ünneplőbe öltözik minden - talán egy kicsit a lelkünk is… vagy maga a Karácsony ünnepe… Nyilván mindkettőnek megvan a maga varázsa. Lényeg hogy elérkezett és pár napig kicsit más lesz a világ… Még ha tudjuk is, hogy ez azért egy kegyes, de gyorsan múló állapot…
Jó ilyenkor jó dolgokra gondolni, és elfelejteni a politika hazugságait, a hivatalok packázásait, a csekkek kupacait, a csalódásokat, a napi apró bosszúságokat… És jó eljátszani a gondolattal, hogy egyszer csak minden így ragad, ebben a különös szeretetteljes állapotban.
Hogy egy-két nap múltán nem szűnik meg a varázs…Persze az ilyen még a hollywood-i filmekben is ritka… Így hát marad nekünk ez a pár nap, amiből minél tovább próbálunk töltekezni.
Ezért is jó összejönnünk – akár csak egy közös gyertyagyújtásra is - mert hát az ünnep mindig csak akkor ér valamit, ha van kivel, kikkel megosztani. És akkor még az se számít, ha nehéz idők járnak.
Mert úgy vagyunk vele: lehet, hogy nincs tele a zsebünk… de a szívünk se üres.
(Advent negyedik vasárnapjának programjait Szalai György követte végig. A képeket a fotóra kattintva a Galériánkban tekinthetik meg.)
Minden kedves olvasónknak nagyon boldog Karácsonyt kívánunk!
- A hozzászóláshoz belépés szükséges