Remek szezont zártak a kosarasok!

A fölényes, harminchat pontos hazai győzelem után (129-93) csak formalitásnak tűnt a Bonyhád elleni visszavágó. Az előre borítékolható siker ellenére a teljes csapat elutazott a mérkőzésre, s a taktikai megbeszélés során is kiderült, hogy a mieink mindenképpen győzelemre hajtottak a szinte már tétnélkülinek nevezhető dél-dunántúli találkozón is.

A jó szellemű gondolkodás ellenére sem lett volna szükség a jászberényiek részéről a kapkodásra. Mindezek tudatában is meglepő volt, hogy a vendégek igyekeztek minél gyorsabban szabadulni a labdától, ennek köszönhetően pedig némi előnyhöz jutottak a bonyhádiak az első negyedet követően (25-19). A folytatásban sem történt jelentősebb változás, így a félidő végére maradt a hatpontos különbség (44-38).

A lényeges kérdések megválaszolásra kerültek, ennek ellenére feszült volt a hangulat a berényi kispadon. A cél továbbra is a kettős győzelem kiharcolása volt, s ezért a teljes keret elégedetlenkedésének adott hangot a minimális hátrány miatt.

A negyedik negyed is tartogatott izgalmakat, hiszen alig négy perccel a meccs – és egyben a szezon – végét megelőzően csak négypontos vezetésnek örülhetett a hazai publikum, azonban ennél nem sikerült közelebb lopódzniuk a fiúknak, sőt a nagy rohanás visszaütött, s végül tíz ponttal nyertek a vendéglátók. Ugyan a pályán lévők minden tőlük telhetőt megtettek a fordítás érdekében, ezúttal a tolnaiak is vigaszra leltek. Végeredmény: 91-81.

A vereség dacára csak dicséretet érdemel az egész társaság, hiszen a roppant nehéz és kevéssé sikeres szezonkezdetet követően – nagyrészt az új igazolásoknak: Drahos Gábornak, Pálfy Petinek, Böszörményi Petinek, Czibere Zolinak, Likár Petinek, Kováts Robinak, valamint a régi-új berényi kosarasnak, Godena Ferinek köszönhetően, - teljesen átalakult, és ami fontosabb, megerősödött a JKSE. Ennek fényében nem is olyan meglepő, hogy a folytatás lényegesen jobban sikeredett, s már bravúrszámba ment a felsőházban való szereplés jogának kiharcolása is.

Kosarasaink azonban semmiképpen sem akartak megelégedni ennyivel, s a továbbiakban is mindent megtettek az éppen aktuális ellenfél két vállra fektetése érdekében. Az elődöntőbe jutás ugyan nem jött össze a Nyugati-csoport éllovasa, a SMAFC-NYME ellen, azonban a soproniak ellen is sikerült a győzelem az első találkozón, ráadásul a visszavágón is reális esély volt a továbbjutásra. Ugyan a szenzáció elmaradt, azon az összecsapáson is egyértelműen kiütközött, hogy igen ütőképes gárdával rendelkezik városunk.

A rájátszás további részében pedig még nyomatékosabban igazolták a játékosok, hogy bárkivel képesek felvenni a versenyt, sőt nem is akárhogyan! A Bajai Bácska ellen negyvenhét, a Bonyhádi KSE ellen pedig huszonhat pontos különbséggel győzedelmeskedtek a két meccs alapján, amivel megszerezték az egyesület fennállásának eddigi legjobb pozícióját, az ötödik helyezést! Dicséret és gratuláció jár az együttes minden tagjának, legyen az játékos, vezető, edző, vagy bárki, aki ebben a remek eredményben szerepet játszott!

Bízzunk benne, hogy a következő idényben legalább ennyiszer örvendeztetnek meg minket kosarasaink! Addig is: Hajrá, JKSE!