Egy a magyar

Hajléktalan és transzvesztita, fiatal pár és alkoholista, orvos és cigányember, mozgássérült és két kisgyerek... Furcsa csoport jelent meg ma délután a Gondozóház előtti parkolóban. Csak álltak ott mozdulatlanul, egyetlen szó nélkül.
Ami nem csoda, mert műanyag lapra kasírozott, zártszelvényre szerelt bábuk voltak. A lábukhoz helyezett táblákról megtudhattuk, kiket ábrázolnak az életnagyságú fekete fehér fotók, melyeknek egy-egy részét piros-fehér-zöldre színezték. Elvégre, legyünk bármilyenek is, éljünk bárhogyan is, magyarok vagyunk. Ez az alapgondolata az Európai Parlamenti választásokra készülő SZDSZ-nek, mely ma délután tartotta kampánynyitó rendezvényét Jászberényben. A párt a tőle megszokott módon figyelt a körítésre, a bábuk mellett állt a sátor, voltak hostessek tollal és szőrös kis mütyür szóró ajándékkal, volt zene is. Talán egyedül az érdeklődők hiányoztak.

Dr. Magyar Levente, Szabó József és Cserta Istvánné (valószínű, hogy ezzel nagyjából felsoroltam a berényi pártszervezetet) mellett még két szimpatizánst találtunk a téren délután négykor. A sajtó is ugyanekkora létszámmal vonult fel, plusz ugye a két hostess, ám még így is a bábuk álltak nyerésre, hiszen ők 19-en voltak. Az segélycsapatokra egészen negyed ötig kellet várni, ekkor érkezett meg Szent-Iványi István, a párt EU parlamenti képviselője, egyben a következő választásokon listavezetője. Az őt kísérőkkel és a hangosítókkal együtt kihoztuk döntetlenre az eredményt.

Képek a Galériában!

Az öt perces sajtótájékoztatón Szent-Iványi István vázolta a párt által az Unióban képviselni kívánt legfontosabb témákat az oktatástól a roma- és emberjogi kérdéseken és az euro bevezetésén át a szomszédos országokkal történő korrekt kapcsolat kialakításáig. Mint mondta, hisznek benne, hogy ők ma Magyarországon a harmadik erő, és várják mindazokat júniusban a szavazóurnák elé, akik programjukkal azonosulni tudnak.
Dr. Magyar Levente is rövidre fogta. A nevéhez méltóan, a párt központi üzenetéről az „Egy a magyar” szlogenről szólt pár szót, illetve a már folyó nemzetközi környezetvédelmi projektekhez történő kapcsolódás fontosságáról is beszélt.

Miután a sajtó érdeklődését ennyivel ki is elégítették, a sátor mellett baráti beszélgetésre került sor a helyi szimpatizánsokkal. Mivel a tömeg zaja nem nagyon nyomta el a beszélgetést, addig az egy-két percig, míg fotózás céljából a közelükben tartózkodtam, leginkább a nosztalgia hangjait véltem felfedezni. Régi kampányokról, összejövetelekről, bulikról eset szó. (Hej, amikor Vágó István kampányolt ugyanitt...stb.) Ez persze szólt annak, hogy többen már rég látták egymást, de talán annak is, hogy a mainál sokkal szívderítőbb érzés felidézni azt a kort, mikor a csapat még a nagy füvesen játszott az első helyért, nem pedig a salakoson a harmadikért.

Az újságírók lassan elköszöntek, az ott maradók pedig azért szurkoltak, hogy az eső bele ne kezdjen a program végéig. Végül megúszták szárazon, bár a sátor alatt az ott lévők mindegyike bőven talált volna menedéket, legyen az húsvér, vagy kasírozott-plasztik magyar.

Képek a Galériában!