Jég-szív

Nem hiszem el, negyvenöt évesen is így tudok örülni egy gólnak... – mondta a nagy üdvrivalgás után, a palánk mellett „Acél” miután bent a társai bevágták a pakkot az ellenfél kapujába. A sok legendás csatát megért berényi hokis és régi társai épp oly remekül érezték magukat ma délelőtt a Főiskola mögötti jégpályán, mint azok a fiatalabb játékosok, akik az egykori Lehel sikerek idején még talán lábujjhegyen állva se láttak át a palánkon. Ha még futotta volna az időből és a jégből, talán abba sem hagyták volna délutánig.

További fotókért kattints a képre!


A szikrázó napsütés azonban kissé megviselte a jeget. Mire befejeződött a mérkőzés, egy nagy kupac jégkását hagyott maga után a palánkok között az a fél száz korongos fiú és lány, akik ma délelőtt azért húztak korcsolyát, hogy a meccs bevételével hozzájáruljanak Farkas Ricsi műtétjének költségeihez. Végül is valamivel több, mint százezer forintot sikerült így gyűjteni, melynek felét a nézők, másik felét pedig az 51, egykori és mai korongos adta össze.

A meccs elején egy ideig Ricsi is ott volt, a végén pedig édesapja vette át és köszönte meg az összegyűlt összeget, melyhez járt egy korong és egy bot is emlékül. „- És várjuk közénk, ha felnő” – üzentek Ricsinek a játékosok.

A mérkőzés eredménye pedig? Bár számolták a találatokat, de valljuk be őszintén igazából senkit sem érdekelt, ki nyer itt ma. Mindenki annak örülne a legjobban, ha a végén Ricsi tudná azt mondani: Győztem.